Szimpatika – Mi segíthet a kullancscsípés tüneteinek azonosításában?

A kullancsok által terjesztett kórokozók vagy az általuk okozott fertőzés kimutatása sajnos a mai napig nem egyszerű feladat, még a legjobban felkészült laboratóriumokban sem. Szerencsére egy, a kullancsok és rovarok által terjesztett fertőzésekre specializálódott német laboratórium segítségével ma már a hazai betegek számára sem elérhetetlenek a legmodernebb, és a jelenleg itthon végzetteknél nagyobb biztonságot nyújtó vizsgálatok.

A csípést követően a kórokozók időben történő felismerését nagyban nehezíti, hogy a fertőzések is lappangva, nem mindig a klasszikus tünetekkel, sokszor egymással kombináltan, illetve időben némi eltolódással, átfedéssel jelennek meg – és így összetett, önállóan egyik kórokozóra sem jellemző kórképet hoznak létre.

Az sem ritka, hogy a fertőzés banális megfázásként indul, esetleg kicsit elhúzódóbb és erősebb tünetekkel, majd csak egy idő múlva jelennek meg (esetleg több hét, hónap, néha akár évek múltán!) a kórokozóra jellemzőbb jelek. Előfordul, hogy a panaszok eltérő helyeken és intenzitással, ún. subokban jelentkeznek, és ezekből a szórt tünetekből még a leglelkiismeretesebb orvos számára sem áll okvetlenül össze, hogy kullancscsípés állhat a háttérben.

Ha az akut tünetekre (pl. megfázás) kap is a beteg gyógyszert, az sem biztos, hogy a kórokozó „kitakarítására” valóban képes fajtát a megfelelő adagban, illetve ideig szedi. Így aztán a rövid és nem egészen célzott antibiotikus kezeléstől a Borrelia vagy a Chlamydia pl. rezisztensebbé válik, bebújik a kevésbé jó keringésű kötőszövetekbe, inakba vagy különféle sejtekbe. Ott egy ideig megbújik, s amint a szervezet ellenállóereje kicsit megbillen, azonnal aktiválódik és tüneteket okozva felszínre tör.

A 3 legfőbb ok, amiért nem ismerik fel időben a Borreliosist vagy a társfertőzéseket:

– A csípést követően nem jelenik meg a klasszikus kokárdajel vagy a vándorló bőrkiütés (erythaema chronicum migrans): sajnos csak az esetek 40-70%-ára jellemző, hogy lesz bőrtünet, vagyis annak elmaradása nem zárja ki a csípést vagy a fertőzést.

– Nem emlékszik a beteg a kullancscsípésre: a fertőzést akár apró kis lárvák is terjeszthetik, amiket szabad szemmel nem lehet jól látni. Egyre több irodalmi adat szerint más vérszívók (szúnyog, bögöly, tetű stb.) révén is bejuthat Borrelia és más baktérium, vírus a szervezetbe, ezért ha nem emlékszik valaki a kullancsra, az nem zárja ki, hogy bejuthatott olyan kórokozó a vérébe, amit a kullancsok (is) terjesztenek.

– Csak a hagyományos ellenanyag-vizsgálatok történtek meg: mivel a fertőzést követő kb. 6-8 héten belül termelődik ellenanyag a kórokozókkal szemben, lehet, hogy olyan időben történt a vérvétel, amikor álnegatív eredményt adott. A kórokozóknak jó része képes olyan formában elbújni pl. a sejtekben vagy savas közegben biofilmekben, amelyben az immunrendszer nem tudja őket felismerni, vagyis nem termel ellenük ellenanyagot. Arra is képesek a „ravasz” mikroorganizmusok, hogy „álruhába öltözzenek”, és egy álcázó fehérjével burkolják be magukat, illetve, hogy 3-4 naponta struktúrát módosítsanak és így bújjanak el az immunrendszer elől. Ilyenkor a szokásos ellenanyag, sőt a fejlettebb, ún. Westernblot-mérések sem képesek őket detektálni.

Új, biztonságosabb vizsgálatok

A felsoroltak miatt, de azoktól függetlenül, a klasszikus orvosi gondolkodás szerint is nem a labor- és más vizsgálati eredményeket, hanem a beteget és annak tüneteit kezeljük (optimálisan: gyógyítjuk). Ezért a beteg testi-lelki és szellemi állapota, elváltozásai egy rutinos orvos számára akkor is figyelemfelkeltőek kell, hogy legyenek, ha pl. az ellenanyagok negatívak, nincs csípés és bőrtünet. Ha valaki biztosabbra szeretne menni, sőt a társfertőzéseket is szeretné kinyomozni vagy kizárni, ahhoz nagyon nagy segítséget nyújt 2 új meghatározás:

ELISPOT-LTT: azokat az immunsejteket vizsgálja és méri, melyek már találkoztak és „küzdöttek” a vizsgált kórokozóval, pl. Borreliával, Chlamydiával, Ehrlichiával, EBV-sal. Ez a mérés 20-200-szor érzékenyebb, mint az ellenanyagteszt (IgM-, IgG- és Westernblot-teszt), így már a fertőződést követő 1-2 héten belül képes kideríteni, hogy bejutott-e a mért kórokozó a vérbe vagy sem, illetve, hogy az eddig megbújt csírák nem aktiválódtak-e. Amint a fertőzés megszűnik, az Elispot-érték is hamar normalizálódik, ugyanis az „őrségben álló küzdősejtek” feleslegessé válnak. Az Elispot-vizsgálat egy precíz laboratóriumban annyira pontos, hogy akár egyetlen Borreliával kapcsolatba került 1 limfocita (fehérvérsejt) is kimutatható általa, akár 100 000 másik között is. A mérés ennek megfelelően arra is alkalmas, hogy a kezelés eredményességét kimutassa. Ha a komplex gyógyszeres kezelés és immunerősítő-kúra kellően hatékony volt, akkor a teszt által adott érték a kezelés megkezdését követően kb. 8 héten belül normalizálódik.

CD3-/CD57+ MÉRÉSE: a Borrelia vagy más kórokozóval történő fertőzés is – főleg régóta fennálló esetben – az immunrendszer erőteljes legyengülését idézi elő. Ezt a CD3-/CD57+ -sejtek (ezek természetes ölősejtek) csökkenése tükrözi. Ha a CD57+ -sejtek száma alacsony, akkor az egy nem (vagy nem elég hatékonyan) kezelt krónikus fertőzést és az azzal együtt járó erős immungyengeséget mutatja. Tehát a CD57+ -szám indirekt módon a kórokozók aktivitását és az ellenálló képesség erejét adja meg. Amint megszűnik a fertőzés és az immunrendszer tehermentesül, ezek a sejtek újra megszaporodnak, vagyis az érték normalizálódik. Ezzel szemben a krónikus és előrehaladott, idegrendszeri tüneteket is okozó Lyme-kórhoz hasonló sclerosis multiplexnél (SM), a mozgatóideg-sejtek pusztulásánál (ASL) vagy kötőszövet-gyulladásnál (SLE) a CD57+ -szám teljesen normális, és napközbeni ingadozást sem mutat.

A CD3+ -sejtek a limfocita nevű fehérvérsejtek fő részét adják, és elsősorban a gombákkal, vírusokkal és daganatsejtekkel való küzdelemben vesznek részt, de más immunfolyamatokat is szabályoznak. Mennyiségük csökkenése szintén az erős immungyengeség tükre.

Krónikus Lyme-kórnál, illetve a társfertőzéseknél ezen paraméterek csökkenése az immunrendszer gyengeségét és annak mértékét jelzi. A kórokozókon kívül természetesen más hatások is ronthatják ezeket a paramétereket (pl. nehézfém-terhelés, góc a szervezetben). Ha a fertőzés lecsengett, a kezelés elég hatékony volt, valamint a immunrendszert terhelő hatások megszűntek, akkor ezek a mutatók is normalizálódnak. Ellenben ha annak ellenére nem javulnak, hogy pl. a Borrelia-Elispot-teszt negatív lett, az annak a jele is lehet, hogy a háttérben még más kórokozó is megbújik, illetve más tényezők továbbra is gyengítik az önvédelmi erőket, és ezek a felelősek a tünetek fennmaradó részéért.

Az ELISPOT-vizsgálat és a CD3-/CD57+ mérésének előnyei

A fertőzöttség igen hamar kiderülhet – ha kivettük a kullancsot, és annak legkisebb gyanúja is felmerül, hogy fertőzött volt, sőt akár a kullancs vizsgálata ezt igazolta is, akkor nem kell még 6-8 hetet várni a bizonytalan eredményű ellenanyag-termelésre, hanem annál sokkal korábban biztosabb lelethez juthatunk, és a kezelést is sokkal korábban, a kórokozók intenzívebb elszaporodása, elbújása, és a kórfolyamat felerősödése, krónikussá válása előtt megkezdhetjük.

Az eredmény nagyon hamar, akár 1 héten belül is megvan, így gyorsan kiderülnek a tennivalók és hamar elkezdhető a kezelés.

A lappangó vagy krónikus, bizonytalan eredményt nyújtó fertőzésekről, illetve azok esetleges fellángolásáról is hamar egyértelmű kép kapható.

A kezelés eredményessége, esetleg folytatásának szükségessége is igen hamar kiderülhet.

Ha más hatások is gyengítik az immunaktivitást és ez nem engedi a szervezetet időben talpra állni vagy a fertőzést legyűrni, akkor ez is látszik.

forrás: https://www.balaicza.hu