Szimpatika – Vérnyomáscsökkentés alternatív módszerekkel

A biofeedback technikák, valamint az eszközasszisztált lassú légzés esetében nem ennyire meggyőzőek a bizonyítékok, de kisebb mértékben valószínűleg ez utóbbi technikák is alkalmasak a vérnyomás csökkentésére. Más alternatív terápiás módszerek (pl. meditáció, jóga, relaxációs terápia, stresszcsökkentő technikák, akupunktúra) vonatkozásában egyelőre nem áll rendelkezésre elegendő bizonyíték ahhoz, hogy ezek a módszerek is bekerülhessenek a magas vérnyomás alternatív kezelési módjai közé.

Ezek volt a fő megállapításai az American Heart Association (AHA) tudományos állásfoglalásának, amelyet azzal a céllal állítottak össze, hogy „tudományosan naprakész bizonyítékokkal szolgáljon egyes alternatív módszerek vérnyomáscsökkentő hatásáról”. „Az állásfoglalás ugyanakkor gyakorlati javaslatokat is nyújt az orvosoknak arról, miként építhetik be az alternatív módszereket a mindennapi gyógyító munkájukba” – hangsúlyozza dr. Robert D. Brook, az állásfoglalást összeállító bizottság vezetője.

Az utóbbi hat év szakirodalmának áttekintése során 124 vizsgálatot találtak a viselkedésterápiás módszerekről, 105 közleményt a nem invazív módszerekről és eljárásokról, és 773 cikket a testmozgásra alapozott vérnyomáscsökkentő sémákról. A fellelt vizsgálatok összességében nem voltak igazán jó minőségűek. Többségük obszervációs vizsgálat volt, és még a véletlen besorolásos klinikai vizsgálatok értékét is csökkentette, hogy sok esetben nem megfelelő randomizációs módszereket alkalmaztak, nem volt optimális a kontrollcsoport összetétele, kicsi volt a mintanagyság, illetve a résztvevőket csak rövid ideig követték nyomon. Az áttekintett vizsgálatok jelentős részében az eredményeket többféle faktor is torzította, részben a kiválasztással, illetve a betegek együttműködésével kapcsolatban.

A bizottság összességében megállapította, hogy „120/80 Hgmm-nél magasabb vérnyomás esetén célszerű fontolóra venni a kiegészítő terápiás módszerek alkalmazását a vérnyomáscsökkentés elősegítésére”. Mivel azonban egyelőre nincs olyan alternatív módszer, amely legalább 20/10 Hgmm-rel lenne képes csökkenteni a vérnyomást, „az ilyen mértékű vérnyomáscsökkentésre szoruló betegeknél az alternatív módszereket csak a megfelelő gyógyszeres stratégiák alkalmazását követően lehet bevezetni”. Az állásfoglalás hangsúlyozza, hogy az alternatív módszerek csupán 2−10 Hgmm-rel csökkentik a szisztolés vérnyomást. Éppen ezért csak a betegek kisebb részénél lehet más módszerek nélkül elérni a terápiás célt, akkor, ha a vérnyomás legalább 10/5 Hgmm-rel meghaladja a terápiás célértéket.

Az összes alternatív terápiás módszer közül az aerob testedzés hatása tűnik a leginkább bizonyítottnak, mely a vérnyomás csökkentésén túl javítja a kardiovaszkuláris kockázati tényezőket, köztük a lipidprofilt és a vércukorszintet is. „Számos obszervációs kohorszvizsgálat is arra utal, hogy az aerob testmozgás dózisfüggő módon mérsékelheti a szív- és érrendszeri kockázatot” – hangsúlyozza dr. Brook. Ennek ismeretében az aerob testmozgást elsődleges alternatív módszerként kell számba venni a vérnyomáscsökkentés elősegítésére.

A rezisztenciatréning vérnyomáscsökkentő hatását szintén meggyőző bizonyítékok igazolják, ugyanakkor javítják a kardiovaszkuláris rizikófaktorokat is, ezért – ahogyan az állásfoglalás fogalmaz – „erősen javasolhatók”. A betegek többségénél a mozgást aerob vagy a rezisztenciát javító gyakorlatokkal lehet kezdeni (önállóan vagy a kétféle testedzést kombinálva), amennyiben nem áll fenn a testedzés ellenjavallata, illetve a beteg hajlandónak mutatkozik az aktívabb életmódra. Amennyiben ez nem hozza meg a kívánt eredményeket, úgy az orvos másfajta mozgásformákkal egészítheti ki a programot.

Egyelőre nem tisztázott, milyen hosszú ideig célszerű próbálkozni az adott alternatív terápiás módszerrel, mielőtt az orvos döntene annak eredményességéről. „A 3 hónap ésszerű időkeretnek tűnik: amennyiben az említett módszerek valóban hatásosak, az ennyi időn belül többnyire már megmutatkozik a vérnyomás csökkenésében” – javasolja dr. Brook.