Szimpatika – Rák és gyermekvállalás

Magyarországon annak ellenére kevés szó esik a rákos megbetegedésben szenvedő páciensek termékenységének megőrzéséről, hogy a statisztikák szerint a rák egyike a vezető halálozási okoknak. A külföldi statisztikák szintén azt igazolják, hogy ezt a fontos területet még maguk a szakemberek sem ismerik kellőképpen. Talán ez az oka annak, hogy 9-ből mindössze 1 rákos megbetegedésben szenvedőt tájékoztatnak arról, hogy volna lehetőség a termékenység megőrzésére.

A rákos megbetegedések kezelése lehetséges gyógyszeres úton, sugárterápiával, illetve sebészeti beavatkozással is. Mind a gyógyszeres kezelés, mind a sugárterápia az ivarsejteket és az azt képző szöveteket, tehát a petefészek- és a hereszövetet nagymértében károsítja. A károsodás mértéke akkora lehet, hogy a kezelést követően egészséges ivarsejteket már nem találunk. A műtéti megoldás sokszor radikális, együtt jár a reprodukciós folyamatokban részt vevő szervek, például a méh, a petevezetők, a petefészkek, illetve a herék eltávolításával. Így sok esetben a páciens a gyógyulást követően azzal szembesül, hogy örökre elveszítette reprodukciós képességét, azaz saját gyermeke már nem lehet; választási lehetőségei az ivarsejt-adományozás, a béranyaság vagy az örökbefogadás maradnak.

Lehetőségek a termékenység megőrzésére

A termékenység megőrzésére több lehetőség is rendelkezésre áll: ezek a spermium- és petesejtfagyasztás, az embriófagyasztás, illetve a petefészekszövet-fagyasztás. Ezen kívül léteznek más módszerek is, például a GnRH gyógyszeres kezelés, ami sok esetben tapasztalt eredménytelensége miatt nem terjedt el.

A módszerek közül az egyik leggyakrabban alkalmazott eljárás az embriófagyasztás, amely abban különbözik a hagyományos IVF eljárástól, hogy a petesejtleszívást, majd a megtermékenyítést követően létrejött embriókat nem helyezzük fel az anyaméhbe, hanem mélyfagyasztva, 195 ۫°C-on tároljuk. Amikor a páciens a rákos megbetegedéséből meggyógyult, és gyermeket szeretne, akkor a mélyfagyasztott embriót felolvasztás után az anyaméhbe transzferálni tudjuk.

Ez a technológia rutinszerűen alkalmazható; főbb hátránya, hogy néhány hetes időkiesést okozhat a rákellenes kezelés megkezdésében, mert hormonális stimuláció is szükséges hozzá, valamint csak olyan nőknél alkalmazható, akik párkapcsolatban élnek, vagy akik elfogadják a spermadonorral való megtermékenyítést. További hátránya az, hogy az embriók csak limitált számban fognak rendelkezésre állni, illetve a még gyermekkorban levő lányok esetében nem alkalmazható.

A magyar törvények egészségügyi okokból lehetővé teszik a petesejtfagyasztást is, amely egyike a legfontosabb termékenységmegőrző eljárásoknak. Az eljárás fontos előnyei közé tartozik, hogy az embriófagyasztással ellentétben nem igényel spremiumot, és a modern technológiával fagyasztott petesejtek ugyanakkora eséllyel vezetnek gyermekáldáshoz, mint az embriófagyasztás. A hátrányok közé sorolhatjuk az időkiesést, a hormonális stimulációt, illetve ugyanúgy, mint az embriófagyasztás esetében, ennél a módszernél is csak korlátozott számú petesejt áll a későbbiekben gyermekre vágyó nő rendelkezésére. Továbbá az is a hátrányok közé tartozik, hogy nem elérhető pubertáskor alatti gyermekek számára.

Az egyik legígéretesebb eljárásnak a petefészekszövet lefagyasztása tűnik, mivel ezzel a technikával minimálisra csökkenthető a késlekedés, amely fontos szempont a rákos megbetegedés gyógyításánál. Szintén az előnyök közé tartozik, hogy egynapos sebészeti beavatkozás keretében elvégezhető, nagyszámú petesejt nyerhető és tárolható általa, valamint kiskorú gyermekeknél is elvégezhető. Ebben az esetben a gyógyulást követően lehetőség van a fagyasztva tárolt szövet felolvasztására és visszaültetésére. A technológia maga még nem terjedt el széles körben, de több országban már rutinszerűen alkalmazzák, és megközelítően 20-25 egészséges gyermek is született már ennek a módszernek az alkalmazásával. Európában Dániában, Belgiumban, Franciaországban és az Egyesült Királyságban is elérhető ez a technológia, mely remélhetőleg hazánkban is hamarosan hozzáférhető lesz a rákos megbetegedésben szenvedő nők és gyermekek számára.

A férfiak esetében a fertilitás megőrzése egy egyszerű spermafagyasztással elérhető, amit mindenképpen érdemes igénybe venni, még akkor is, ha a páciens az adott élethelyzetben úgy véli, hogy nem szeretne (több) gyermeket.

Dr. S. Samuel Kim a reproduktív endokronológia és meddőség területének nemzetközileg is elismert szaktekintélye. A professzor több mint 20 éves gyakorlattal rendelkezik a reproduktív medicina és sebészet terén. Dr. Kim emellett tudományos munkája miatt is elismert, hiszen úttörőként működött közre a petefészekszövet cryoprezervációjának és visszaültetésének kifejlesztésében; ezirányú munkásságának köszönhetően világhírnévre tett szert. Az ő vezetésével alapult meg az International Society of Fertility Preservation (ISFP), a termékenység megőrzésével nemzetközi szinten foglalkozó társaság, melynek jelenleg elnöke. Dr. Kim rákos páciensek termékenységének megőrzésével foglalkozó szakemberként hazájában és nemzetközileg is nagy ismertségre tett szert, kutatási eredményei világszerte bekerültek a nemzetközi hírekbe, így olyan adók műsoraiba is, mint a BBC és az NBC. Nevéhez számos nemzetközi tudományos kitüntetés és publikáció is fűződik. A világhírű szakértőt a reproduktív korban levő rákos páciensek gyermekvállalási esélyeiről kérdeztük.

Az International Society of Fertility Preservation (ISFP) elnökeként Ön szerint melyek a társaság legfontosabb célkitűzései a rákos megbetegedésben szenvedő páciensek termékenységének megőrzésével kapcsolatban?

Az ISFP számos célkitűzést fogalmazott meg. Kiemelten fontosnak tartjuk a tudósok és klinikusok nemzetközi kommunikációjának elősegítését, hiszen világszerte számos szakember foglalkozik a termékenységmegőrzéssel, ezért is kell hangsúlyt fektetnünk arra, hogy értesüljenek egymás eredményeiről, és kapcsolatban álljanak egymással. Emellett szintén fontosnak tartjuk a páciensek jogi felvilágosítását, valamint a közvélemény és a szakma edukációját is. Az ISFP a társaság honlapja /isfp-fertility.org/ segítségével számos fontos információt oszt meg a témával kapcsolatban, emellett ISFP-világkonferenciát, valamint számos workshopot is szervezünk. Tevékenységeink közé tartozik továbbá a termékenységmegőrzés szakmai konszenzusának és irányelveinek kidolgozása, valamint közösségek létrehozása és fenntartása is.

Hány reproduktív korban levő páciens él világszerte napjainkban, aki korábban rákos megbetegedésben szenvedett?

Nehéz erre pontos számot mondani, de a becslések alapján hozzávetőleg csak az Egyesült Államokban 450.000 reproduktív korban levő, rákbetegségből gyógyult páciensről beszélhetünk.

Milyen típusú rákos megbetegedések jelentkeznek leggyakrabban reprodukciós korban?

40 éves kor alatt a leggyakrabban diagnosztizált rákos megbetegedések a mellrák, a melanóma, a méhnyakrák, az NHL (Non-Hodgkin Lymphoma), valamint a leukémia.

Milyen típusú termékenységmegőrző eljárásokat ismerünk, és mi a hatékonysága ezeknek a módszereknek?

Az embriófagyasztás, valamint a petesejtfagyasztás tekinthető a két leggyakrabban alkalmazott termékenységmegőrző eljárásnak: ezek az embriótranszfert követően az esetek 28-37%-ban sikeresnek bizonyulnak. A petefészekszövet-fagyasztás még kísérleti stádiumban van, de már 20 egészséges gyermek született ennek az eljárásnak a segítségével világszerte. Emellett létezik még egy negyedik módszer, a GnRH-agonista gyógyszer adása, mely egyelőre még vitatott eljárásnak számít, így ezen a téren további kutatásokra van szükség.

Hogyan látja Ön a termékenységmegőrzés jövőjét?

A jövőben elképzelhetőnek tartom az éretlen petesejtek in vitro fejlődését és megérlelését, a petefészek farmakológiai védelmének kifejlesztését, valamint az ivarsejteredetű őssejtek felhasználását is. Lehetséges, hogy képesek leszünk petesejtet és spermiumot előállítani őssejt segítségével, de a mesterséges petefészek előállítását sem tartom elképzelhetetlennek a jövőben.

Dr. Landherr László PhD., főorvos, onkoradiológus és klinikai onkológus szakorvos. Diplomáját a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen szerezte 1979-ben. Az egyetem elvégzése óta az Uzsoki Kórházban, a Fővárosi Onkoradiológiai Központban dolgozik. 2011. május 1-jétől osztályvezető főorvos. 2005-től 2009-ig a Magyar Onkológusok Társaságának főtitkára volt. 2010-ben védte meg doktori tézisét a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen. A Magyar Szenológiai Társaság egyik alapító, korábbi vezetőségi tagjaként idén rangos hazai tudományos konferenciát szervez „Terhesség és emlőrák” címmel. A szakértő segítségével a reprodukciós korban levő, rákos megbetegedéssel küzdő páciensek lehetőségeiről tájékozódtunk.

A rákos megbetegedések aránya Magyarországon

Magyarországon évente 25-30 ezer új daganatot diagnosztizálnak, és sajnos több daganatlokalizáció, például a szájüregi rák esetében a gyakoriságot tekintve az első helyet foglaljuk el Európában. A Nemzeti Rákregiszternek köszönhetően ma már pontos adataink vannak arról, hogy hány reprodukciós korban levő páciens él ma Magyarországon. 2010-ben a frissen észlelt rosszindulatú daganatos betegek között a reprodukciós korban levő nők száma 2790 volt, amely az összes daganatos betegek 8,4%-át tette ki. Ez azt jelenti, hogy évente sajnos ilyen magas számban jelentkezik ez a félelmetes betegség a felnőtt, gyermekvállalásra alkalmas korban levő női lakosság körében. Ezekből az adatokból csak hozzávetőlegesen lehetne következtetni arra, hogy jelenleg összesen hány reprodukciós korban levő, gyógyult vagy daganattal élő beteg van ma Magyarországon – hiszen a daganatos betegek közel fele meggyógyul vagy sokáig él, ez azonban nagyban függ a daganat típusától. Helyesebb tehát az adatokat egy évre vonatkoztatva idézni. Az újonnan felismert, 14 évesnél fiatalabb daganatos betegek száma 2010-ben 214 fiú és 155 lány volt, az ő esetükben azonban fontos tudni, hogy a kezelés következtében az ő reprodukciós egészségük szintén veszélybe kerülhet.

Valóban egyre több a rákos megbetegedésben szenvedő beteg?

Nem minden lokalizációt tekintve növekszik az incidencia, vagyis az előfordulási gyakoriság. Például a gyomorrákok vagy az emlőrákok incidenciája csökkenő tendenciát mutat. A betegség kialakulásának okai között ki kell emelni a dohányzást, az alkoholfogyasztást, az egészségtelen táplálkozást, a rendszeres testmozgás hiányát, tehát az egészségtelen életmódot is. Emellett azonban természetesen szerepet játszhat a megbetegedésben a szűrőprogramok hiánya, valamint az egészségügyi kultúra alacsony színvonala is. A reprodukciós korban levő páciensek esetében gyakoriság tekintetében az emlőrák és a tüdőrák emelhető ki leginkább, a túlélési arány pedig nagyban függ attól, hogy milyen stádiumban ismerték fel a szakemberek a betegséget.

Az emlőrák Magyarországon, és a fejlett országokban általában, a nők leggyakoribb daganatos betegsége, amely hazánkban évente 6-7 ezer, az USA-ban pedig évi 370 ezer nőt érint, így nem lehet eléggé hangsúlyozni a korai felismerés társadalmi jelentőségét. Amíg az emlőrák szerencsére 70%-ban véglegesen gyógyítható, addig a tüdőrákok prognózisa az utóbbi évek során elért terápiás sikerek ellenére is sajnos rossznak mondható: az 5 éves túlélés 15% körül mozog. Általában az 5 éves daganatmentes túlélést tekintjük gyógyulásnak, de például éppen az emlőrákoknál 5 éven túl is számottevő arányú kiújulással kell számolnunk, így ott inkább 10, sőt 15 éves túlélésről szoktunk beszélni.

Hogyan hatnak a kezelések a reprodukciós egészségre?

A kezelés során sebészi, sugár- és gyógyszeres kezelés jöhet szóba, illetve a legtöbb esetben ezeknek a megfelelő stratégia szerinti kombinációja jelenti a leghatékonyabb megoldást. Az utóbbi évtizedben óriási előrelépés történt a daganatok genetikai sajátosságainak megismerése terén, és ma már az ún. célzott terápiákat ezeknek a figyelembevételével fejlesztették ki. A későbbi gyermekvállalási esélyek a daganatellenes terápia fajtájától, időtartamától függően alakulnak. Általánosságban elmondható, hogy a gyógyultnak tartott beteg gyermekvállalása általában megengedhető, nem jár fokozott kockázattal sem a magzatra, sem az anyára nézve, de minden esetben egyéni mérlegelés szükséges.

Forrás: Versys Clinics Humán Reprodukciós Intézet, www.versysclinics.com

Szerzők: Dr. Vereczkey Attila, Dr. S. Samuel Kim, Dr. Landherr László PhD.