Szimpatika – A gyermekgyógyászat legrégebbi kórtörténetei

A kezdetek visszanyúlnak 1836-37-re, amikor Schöpf-Merei Ágost megalapította első intézményét a mai Dohány utcában a „mirigykór és elgörbülések” gyógyítására. A vendégkönyv első bejegyzése Széchenyi István nevéhez fűződik, aki eljött megnézni az újonnan felavatott gyermekkórházat. Ebben az időben még csak három ilyen intézmény működött a világon, és ez az egyetlen, amelynek kórlapjai a kezdetektől fogva fennmaradtak, tanulságul szolgálva az utókornak.

Az eleinte teljes mértékben latin szöveghasználatot egyik napról a másikra felváltotta az 1844-ben hivatalossá tett magyar nyelv. A mai kutatók szempontjából érdekesség, hogy az orvostudomány eredeti nyelvén írt diagnózisok megértésével könnyen boldogulnak, míg az akkori magyar megnevezésekkel olykor nehezebben. Akadt olyan csemete, akinek a kórképében – jobb szót nem találván rá – a „butaság” meghatározást tüntették föl a szakemberek.

Az időszak egyik legsúlyosabb betegsége a diftéria volt, amely számos áldozatot követelt. A légutakban keletkezett gyulladás fokozatosan elzárta a levegő útját, az esetek kétharmadában ezáltal fulladást idézve elő. A Semmelweis Egyetem professzora meg is mutatta a kameráknak az egyik páciens testéből eltávolított „gyulladásos izzadmányt”, azaz a megszilárdult váladékot.

Egy amerikai találmány igazolta, hogy különböző méretű fémcsövek segítségével biztosítható a gége átjárhatósága, melyek behelyezéséhez külön eszközkészlet volt szükséges. Bókay János, a klinika akkori igazgatója az elsők között szerezte be ezeket. Ezt követően több ezer ilyen beavatkozás elvégzésével jelentősen sikerült csökkenteni a diftéria okozta halálozást.

Forrás: https://semmelweisfigyelo.hu, Sándor Alexandra Valéria