Szimpatika – A világvége ismét elmaradt

Szinte biztosra ígérték nekünk, hogy 2012 legvégén egy közel négyszáz méter átmérőjű aszteroida közelíti meg a Földet. Nevezetesen a 2005 YU55, mely potenciálisan veszélyes égitestnek számít, ugyanis viszonylag gyakori látogatásai során akár becsapódási pálya közelébe is kerülhet. S ha globális katasztrófát nem is okozna, az egész Földön érezni lehetne a hatását egy kozmikus karambolnak.

Az aszteroida azonban nem csapódott be – miként a maják állítólagos világvége-jóslata sem vált valóra. Igaz, a tudósok már korábban is próbálták elmagyarázni nekünk, hogy a maják egészen más számrendszerrel számoltak, mint mi, továbbá nem a greenwichi időt vették alapul, és a Gergely-naptárral pedig még köszönő viszonyban sem álltak. Az ő rendszerükben 52 éves periódusok voltak, ciklusonként 13 szökőnapot beiktatva, így az átszámítás során úgy 100 évvel eltévesztettük a világvégét. Senki sem hallgatott azonban a tudósokra.

Ahogyan Vándorló Farkas maja sámánra sem, aki pedig igyekezett bennünket megnyugtatni. Televízióban és internetes videómegosztó oldalakon is látni lehetett, amint azt magyarázza, hogy maja ősei valóban beszéltek arról, hogy a Föld megbetegszik, a folyók megtelnek szeméttel és méreggel, a levegő pedig tele lesz szennyel, és a légzés nehézzé válik. Azonban amikor Vándorló Farkas hazánkban járt, azt is hozzátette: bolygónkon azért pusztítanak természeti katasztrófák, mert ugyanolyan szennyezett, mint a rajta élő emberek gondolkodásmódja. Ha az emberek megtalálják a helyes utat és véget vetnek a háborúknak és a környezetszennyezésnek, akkor a Földdel együtt ők is meggyógyulnak, és nem lesz világvége 2012-ben.

Azt nem tudom, hogy megtalálták-e az emberek a helyes utat, de egy biztos: nem vetettek véget sem a környezetszennyezésnek, sem a háborúknak, és a világvége mégis elmaradt.

Pedig annyiszor és annyian „megígérték” már nekünk. A kereszténység hajnalán maguk az alapító apostolok, Péter és Pál vélték úgy, hogy mindössze fél évszázaddal Krisztus születése után teljesül majd be a világvége-jóslat, és Néró a maga földi poklával mintegy a végítélet előszele volt: abban az időben valóban minden a világ pusztulását idézte. Üstökösök, hullócsillagok, napfogyatkozás kísérte Néró útját. Mégsem a világnak, hanem Nérónak lett vége. Ötszáz évvel később ismét fölerősödtek a jóslatok. Ahogy a Római Birodalom bukásával bizonytalanná vált a jövő, úgy csoportosították a menetrendszerűen érkező éhínséget, pestist, földrengést, nap- és holdfogyatkozást az apokaliptikus jövendölések köré. Sokszor vetítették előre azt a bizonyos bolygóegyüttállást is nekünk, ami miatt a Föld polaritást vált, de az is lehet, hogy megáll a forgásban néhány napra, vagy akár hetekre.

Nos, immáron sokadszor, ez is elmaradt.

Miként az a tudományosan táplált világvége-jóslat is, amelyet a Franciaország és Svájc határán található nagy hadronütköztető miatt kezdtek el terjeszteni. A 2008-ban üzembe helyezett eszköz protonok és más részecskék ütköztetésére szolgál, s a világ keletkezésének folyamatát hivatott rekonstruálni. Sok tudós veszélyesnek tartja ezt a gépezetet, mert ha meghibásodna, olyan fekete lyuk keletkezik a Földön, ami azonnal magába szippantaná az egész földgolyót.

Az összeesküvés-elméletek hívei közül sokan meg vannak győződve arról, hogy a Vatikán tudja, csak eltitkolja a világvége időpontját – azaz olyan információk birtokában van, melyek az emberiség végét jelentő folyamatokról szólnak. Hasonlóan divatos elmélet szerint a Pentagon is birtokában van egy olyan jelentésnek, melynek részletei ismerhetők ugyan, de teljes terjedelmében továbbra is titkos maradt. A Marshall-jelentésként ismert tanulmány szerint a klímaváltozás olyan drasztikus szárazságot, éghajlati, és ennek következtében természeti katasztrófákat hozhat magával, amelyek sok millió ember életét követelhetik.

Vagyis a világvége semmiképpen nem marad el, csak egyre halasztódik: így aki rettegni akar, hadd rettegjen.

De hát miért? Mi szükségünk van a félelemre? Miért jó?

A pszichológusok szerint a gyerekhez hasonlatosan, aki szorongásait úgy győzi le, hogy újra és újra eljátssza azt, amitől fél, a szorongó emberiség is szívesen elborzong a világvége-jóslatokon. Különösen, ha annak semmiféle következménye nincs. Következmény nélkül átélhetjük félelmeinket, megjeleníthetjük a lelkünkben kísértő lidérceket. Minden ember fél. A nagyon bátor, és egészséges lelkű ember is fél a betegségtől, a haláltól. Az elmúlás, a megszűnés, az ismeretlen őt is felfoghatatlan rémülettel tölti el. Ezért nekünk, embereknek szükségünk van a világvége gondolatára. Egy fix dátumra, a pszichológia nyelvén szólva egy projekciós pontra, amelyre félelmeinket kivetíthetjük. A szorongástól való megszabadulásnak ez a módja jól működik, és ennek lelki szükséglete erősebb, mint a józan ész: a világvége-elképzelés tehát legalább annyira, vagy még inkább belső igény, mint külső racionalitás.

Van persze egy másik fontos tényező is a jóslatokra való fogékonyság mögött. Ez pedig nem más, mint a valóban létező változások. A klímaváltozás, az ökológiai problémák, a gazdasági válságok, a helyi háborúk, amelyek a televízió révén naponta szinte ott pusztítanak a lakásunkban. És ott vannak a természeti katasztrófák: hurrikánok, földrengések, árvizek. Sok ember érzi úgy, hogy az egyre anyagiasabb világ a pusztulás felé halad. Ezek a rossz jelek erősítik az emberek szorongásait és azt a vágyat, hogy legyen vége mindennek, ami rossz. Jöjjön el egy új kor, egy új világ, amelyben az emberek szeretik egymást és a spiritualitás fontos, a pénz pedig nem. Vágynak a tisztaságra, a megtisztulásra. Új lapot szeretnének kezdeni, mint szeptemberben a rossz tanuló kisdiák az iskolában.