Szimpatika – Az anyák hónapja - apaszemmel

Én persze kapásból azt mondom, beszéld meg anyuval (nem merek állást foglalni az ügyben), de részemrôl benne vagyok, és elmondom a feltételeket – tudjuk, mikor érkezik, hányra érjen haza, és a többi. Nejem is egészen lazán veszi az ügyet, de este közli velem, hogy ideje lenne felvilágosítani a gyereket. „Szerintem is”, támogatom ebben a törekvésében, „mivel senki sem alkalmasabb rá, mint te, drágám! Mindent tudsz a születésről, a fogamzásgátlásról, a veszélyekről, hiszen szülésznő vagy és több porontyot segítettél a világra jönni, mint én valaha is látni fogok…”

„Na nem!”, válaszolja, „TE VAGY AZ APJA! Nem fogok én elkezdeni beszélgetni vele a csajozásról, ezt neked kell.”

Rendben, elkezdek gondolkodni: mit mondjak én egy 16 éves srácnak 2009-ben? Hiszen egyik vezető internet- és kábeltévés szolgáltatónk digitális videotékájában egy gombnyomással lehet „felnőtt” tartalmú filmet kölcsönözni. Az újságárusoknál több a női mell, mint a focista, a benzinkutaknál az első polcon a csokik, a másodikon a rágók, a harmadikon az óvszer, a másik polcon pedig DVD-k, és fényes nappal több a szexlap, mint a magazin… Folytathatnám, de nem teszem, mert elszörnyülködöm magamon, pedig nem vagyok prűd, meg persze az öt gyereket sem a szentlélek nemzette, de hát nézzünk már körül, ez borzalmas.

Klári, Kinga, Kata, Sára, s valahány név a naptárba’? Remélem, nem fogja gyűjteni a „skalpokat”, hanem a pillanatnyi örömök helyett az igazi szerelmet választja… Szívem szerint annyit mondanék neki, hogy ráér még mindenre, de ha nekem apám 16 évesen ezt mondja, nem fogadtam volna kitörő örömmel. Tehát maradok az eredeti elképzelésnél, próbálok vele minél többet beszélgetni, de nem bocsátkozom a részletek kifejtésébe, hiszen ha bizalom van közöttünk továbbra is, akkor remélem, kérdez.

Na jó, most könnyen beszélek, mert nem tudom, mi lesz öt év múlva, amikor Borcsa hozza majd fel, hogy ő egy nappal később jön utánunk a családi hétvégére. Azt hiszem, akkor majd átadom a szót drága feleségemnek, mert én nem adom a lányomat! Na jó, adom, csak szeressék, és ő is merjen beszélni, kérdezni – ha nem is tőlem, de legalább az anyjától.

Tudom, hogy ez a hónap az édesanyáké, a szerelemé meg az aranyesőé, de nem bírtam szó nélkül. Persze a következő hónapban vége a sulinak és kezdődhet a nyár! Ez a mostani írás aggodalmasra sikeredett, de a tavasz már csak ilyen: gyönyörű, virágzik, éled, de még minden törékeny.