Szimpatika – Amit a fájdalomcsillapításról tudni kell

A SZIMPATIKA gyógyszerész-szakértője, Rábainé M. Katalin mindent elmond, amit a fájdalomcsillapításról tudni kell.

A fájdalmat nehéz megélni, de orvosi vagy gyógyszerészi szemmel is feltétlenül rossz dolognak tekinthető?

Olyan szempontból rossz, hogy legtöbb esetben arra utal: valami nem stimmel a szervezetünkkel, egészségünkkel. De ha onnan közelítjük meg a dolgot, hogy egyfajta jelzés, ami figyelmeztet minket a bajra, még azt is mondhatjuk, hogy hasznos. Hippokratész egyenesen az élet házőrző kutyájának nevezte, mert felismerte, hogy fájdalom nélkül észre sem vennénk, ha valamiféle kóros folyamat elindult a szervezetünkben. Egyébként két olyan fájdalom is létezik, ami nem kóros folyamatot kísér: ilyen a menstruációs és a szülési fájdalom. Típus szerint egy fájdalom lehet felületi, vagy mély, zsigeri – utóbbiak nehezebben lokalizálhatók, mert sokszor ki-sugároznak valamely más szervre. Hosszúság alapján akut és krónikus fájdalmat különítünk el. Krónikus fájdalomnak azt nevezik, ami legalább fél éve tart, és ennek is két fajtája van, az állandó, ami például tumoros betegeknél fordul elő, és a visszatérő, például a migrén. A fájdalmat okozhatja mechanikai inger – szúrás, vágás –, hőhatás, elektromos és kémiai inger, például idegen, savas, lúgos anyagok vagy kórokozók bejutása a szerve-zetbe.

Milyen fajtájú fájdalomcsillapítókat különböztetünk meg?

Az egyik nagy csoport a nem szteroid gyulladáscsökkentők csoportja. Az ide tartozó készítmények közül több recept nélkül kapható. Tudni kell, hogy a fájdalom és a gyulladás nagyon sokszor együtt jár. A nem szteroid gyulladáscsökkentők csoportjába tartozó szinte összes hatóanyag egyszerre csillapít lázat, fájdalmat és csökkenti a gyulladást. Jól alkalmazhatók gyulladásos, reumatikus, menstruációs fájdalomra egyaránt. A legelterjedtebb hatóanyag talán az acetil-szalicilsav. Ezt a fűzfakéreg hatóanyagának átalakításával nyert szert több mint száz éve használja a gyógyszertudomány, és a mai napig az egyik leginkább javasolt szer. Gyakran alkalmazzuk még az ibuprofent, az aminofenazon-származékokat és a diclofenacot. Ezek a rövid hatású fájdalomcsillapítókhoz tartoznak, vagyis gyorsan hatnak, de nem túl sokáig, ezért bevételüket naponta többször meg kell ismételni. Hosszabb távon hatnak például a naproxen hatóanyagú gyógyszerek. Furcsa kivétel a nem szteroid típusú csoportban a paracetamol, amelynek a többi szerrel szemben nincs gyulladáscsökkentő hatása a fájdalomcsillapítás mellett.

Itt jegyezném meg, hogy a gyulladásgátlóknak létezik szteroid típusú csoportja is, ezek egyáltalán nem rendekeznek fájdalomcsillapító hatással, csupán közvetetten, a gyulladás megszüntetésével csökkentik a fájdalmat. E vényköteles gyógyszerek alkalmazási területe rendkívül széles, de a fájdalom kezelésében ritkán kapnak szere-pet.

E két csoporton kívül léteznek még a központi idegrendszerben ható, kábító típusú fájdalomcsillapítók, az ópium-származékok. Ezeket általában kórházi körülmények között alkalmazzák. Otthoni alkalmazásuk is lehetséges, de ÁNTSZ-engedélyhez kötött, mert kábítószernek minősülnek. Az agyban hatnak, a fájdalom meg-élését javítják, az angol szakirodalom szerint a „fáj, de kit érdekel” reakciót váltják ki az emberből. Súlyos tumoros fájdalomnál, műtéti, infarktusos, vese- és epekő, valamint égési sérülések okozta fájdalmak esetén alkalmazzák őket. Terminális állapotban, vagyis olyanoknál, akik egy betegség azon fázisában vannak, amikor a kezeléstől gyógyulás már nem várható, rendkívül jó életminőség-javítók.

Vannak egyéb gyógyszerek, amelyeket a fájdalmak enyhítésére használnak?

Igen. Mivel rossz lelki, vagy szorongó állapotban sokkal erősebbnek érezzük a fájdalmat, sokszor antidepresszánsokkal és szorongáscsökkentőkkel is kiegészítik a fájdalomcsillapítók hatását. Kiegészítő kezelésként használhatunk görcsoldót is, amelyet több fájdalomcsillapító tabletta is tartalmaz. Görcsös jellegű fájdalmakra – legyen az bélrendszeri, epe, vese, vagy menstruációs görcs – jók a papaverin és a belladonna származékai. Ha a fájdalmat valamilyen kórokozó bejutása okozza, akkor a fájdalomcsillapítás mellett ezek elpusztításáról is gondoskodni kell, ilyenkor az orvos például antibiotikumot ír fel. A fájdalomcsillapítás eszköze lehet még a helyi érzéstelenítés is, mellyel átmenetileg blokkolhatjuk az érzőidegeket. Helyi érzéstelenítőt (lidocaint) tartalmazó kenőcsöt vény nélkül is vehetünk, de található helyi érzéstelenítő például a torokfájásra adható készítményekben és az aranyérkúpokban is.

Milyen mellékhatásaik lehetnek a fájdalomcsillapítóknak?

Az összes nem szteroid gyulladásgátló elméletileg gyomorkárosító. Nem azért, mert maga a tabletta anyaga kimarja a gyomrot, hanem mert olyan hatásmechanizmust indít el a szervezetben, ami kikezdi a gyomornyálkahártya védekezőrendszerét. Tehát ha nem szájon keresztül, hanem kúppal visszük be, akkor is bánthatják a gyomrot. Gyomorbetegek, gyomorfekélyesek ezért mindig csak orvosuk javaslatára használjanak ilyen gyógyszereket, aki felírhat gyomorsavcsökkentő készítményt is ezek mellé. Választhatunk gyomorkímélőbb fájdalomcsillapító hatóanyagot is. Az ibuprofen irritáló hatása alacsonyabb, a paracetamolé pedig elenyésző, viszont utóbbival a májkárosító mellékhatások miatt kell vigyázni. A nem szteroid gyulladásgátlók másik mellékhatása, hogy kicsit vérzékenyebbé válunk tőlük, ez vérzékenyeknél, vagy komolyabb műtétek után lehet veszélyes, illetve véralvadásgátló gyógyszereket rendszeresen szedők esetén számításba kell venni a vérzékenység további fokozódását is.
Továbbá ödémára is hajlamosíthatnak, főleg vesebetegeknél. Arra is jó, ha odafigyelünk, hogy sok fájdalomcsillapító tartalmaz koffeint, amely bár növeli a fájdalomcsillapító hatást, de emeli a vérnyomást és alvászavarokat is okozhat. A görcsoldót tartalmazó fájdalomcsillapítókat pedig migrénes fejfájásra nem szabad használni, mert a tapasztalatok szerint a görcsoldó által létrehozott értágulat még ronthat is a beteg állapotán, és csökkentheti egyéb migrénellenes gyógyszerek hatását.

Sok fájdalomcsillapítót recept nélkül is megvehetünk, másokat nem. Sőt, olyan is létezik, amit időtlen idők óta recept nélkül vásorolhattunk, a közelmúltban viszont átkerült a receptköteles kategóriába. Hogy dől el, hogy mi receptköteles, és mi nem?

A nem vényköteles gyógyszerek általában a jól tolerálható gyógyszerek, melyeket a betegtájékoztatóban foglaltak betartása mellett biztonsággal lehet használni. Egy noraminofenazon-tartalmú gyógyszert, egyik legnépszerűbb fájdalomcsillapítónkat például azért tették vénykötelessé, mert nagyon ritkán súlyos – akár halálos – fehérvérsejtszám-csökkentő mellékhatása van, bár hazánkban tudomásom szerint az elmúlt 30 év alatt nem tör-tént halálos eset. A vényhez kötéssel az volt a cél, hogy az orvos minden esetben tudjon a szedéséről, és ha va-lami probléma adódik, e mellékhatásra is gyanakodjon.

Mi alapján válasszunk a sokféle készítmény és hatóanyag között?

Amennyiben lehet – például ízületi fájdalmak esetén –, először a külsőleges készítményekkel, fájdalomcsillapító kenőcsökkel javasolt próbálkozni. A hazánkban elfogadott nézet szerint az elsődlegesen választandó fájdalomcsillapító szerek az acetil-szalicilsav, az ibuprofen és a paracetamol. Utóbbi akkor ajánlott, ha nincs szükség gyulladáscsökkentésre. Fontos tudni, hogy 12 év alatti gyerekek acetil-szalicilsavat nem kaphatnak, mert ritkán kiválthat náluk egy súlyos májkárosodással járó betegséget.

A reklámok azt sulykolják belénk, hogy ha fájdalmaink vannak, szedjünk be azonnal valamit, és máris mehetünk tovább a dolgunkra. Mennyire jó az, ha huzamosabb ideig fájdalomcsillapítókon „élünk?”

Az orvostudomány mai álláspontja, hogy egyetlen embert sem lehet fájdalmak között hagyni, tehát a fájdalomnak már a tüneti kezelése is kötelező. De azt mindenkinek tudnia kell, hogy egy fájdalomcsillapító beszedésével még nem oldotta meg a valódi problémát, hiszen a kórfolyamatok ettől még nem állnak le. Ha például egy porckopásból adódó fájdalomra éveken keresztül csak fájdalomcsillapítót szedünk, azzal csak elfedjük a bajt, sőt, hagyjuk, hogy romoljon az állapotunk. Figyelni kell a testünk jelzéseire. Az okok feltárása nélkül és orvosi felügyelet nélkül, hosszútávon tehát nem javasolt a fájdalomcsillapítók használata.