A Zuckenberg-galaxis

2012. 07. 30.
Szerző: Kalmár András
A szerkesztőségünk Buda egyik legforgalmasabb csomópontjában található. Van itt piac, pláza, kulturális rendezvényközpont és hatalmas park is. Az egészhez egy teljesen automatizált, óriási parkoló is tartozik, mágnescsíkos papírkártyákkal, sorompóval, rendszámfelismerő kamerákkal, ahogy azt kell. A kihajtó autósokat egy, a sorompóra hosszában felragasztott matrica búcsúztatja: „Keressen minket: Facebook!”

Az, hogy kit is kéne keresnem – a piacot, a plázát, a kulturális rendezvényközpontot, esetleg magát a parkolót, vagy a „Szeretem a sorompókat” Facebook-csoportot –, már elfelejtették odaírni. De mindegy is, hiszen ezt a rendszer rettenetes keresőjének köszönhetően valószínűleg úgysem találnám meg.


Jómagam 2008. november 2-án csatlakoztam a Zuckenberg-galaxishoz, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a külföldön élő osztálytársaimat, barátaimat megtaláljam. Ez sajnos nem nagyon sikerült, de az elmúlt 5 év alkalmas volt rá, hogy ezt a különös rendszert valamelyest kiismerjem. 2008-ban még nem volt minden telematricázva, nem harsogta a rádió, nem könyörgött a tévé, hogy „lájkolj, lájkolj, lájkolj”, sőt, ez a szép magyar, és mára már oly népszerű igénk is ismeretlen volt. Olyannyira, hogy amikor barátaimnak több ízben, a szó szoros értelmében prezentáltam, bemutattam, hogy míg a Facebook magánszemélyként legfeljebb arra jó, hogy a nagymamák elérzékenyülve nézegethessék a távoli unokák fényképét, addig egy vállalkozásnak, amely információmegosztásra épül, elképesztő lehetőség, meglehetős kétkedés fogadott. Hisz ott volt a teljesen jól működő iwiw (emlékszik még valaki a jelszavára?), ha valaki régi ismerősöket vadászott, ráadásul a Facebookon akkoriban még angol nyelvű volt a kezelőfelület, és az sem volt olyan nagy szám, hogy okostelefonról – amelyből kétségtelenül jóval kevesebb volt, mint mostanában – fel lehetett tölteni egy fényképet.

Az meg teljesen elképzelhetetlennek tűnt, hogy Magyarország egyik legjelentősebb ellenzéki politikai szerveződése egy Facebook-csoport lesz.

No de mi a hihetetlen siker oka? Miért osztunk meg egy fényképet kedvenc kiscicánkról, cserépben nevelgetett paradicsomunkról, pohár sörünkről, újszülött kisbabánkról? Hogy aztán percenként izgatottan pillantsunk a piros gömböcskére – hányan is szeretnek bennünket? Mintha az ismerősök, like-ok, megosztások száma bármilyen összefüggésben állna a valódi érzelmekkel.

Nem tudom, csak sejtem, de foglalkozzanak az érzelmekkel a pszichológusok. Én inkább azt mesélem el, mire jó ez az egész.

Adatgyűjtés? Igen! Igaza van az összeesküvés-elméletek kedvelőinek, valóban minden tetszésnyilvánítás, minden kvízkérdésre adott válasz, minden cica és kutyus képe, minden értékelés bezúdul egy óriási számítógépbe, terrabájtszám.

Vajon minek?

Ha egy óriásplakáton szeretném reklámozni magam – a cukrászdám, a kis- vagy nagyvállalkozásom, a tévéműsorom vagy például a gyógyszertáram –, nem tudnék válogatni azok között, akik a reklámomra rápillantanak. Lehetnek köztük gyerekek, hajléktalanok, külföldiek, nyugdíjasok vagy egyetemi professzorok – olyan csoportok, akiket nem érdekel, amit hirdetni akarok. Ha egy tévéműsorban veszek reklámidőt, olyan programot keresek, amit a termékem után érdeklődők vélhetőleg néznek. Az autóverseny nézőinek (alkoholmentes) sört, a romantikus telenovella rajongóinak kozmetikumot, a gyerekműsorban pedig kisautót és űrjátékot reklámoznék. De még így is nagy eséllyel találna meg a hirdetésem olyanokat, akik nem vevők a portékámra.

Mitévő legyek? Hol az a fórum, platform, küzdőtér, ahol csak azok vannak, akik nekem kellenek? A potenciális vásárlóim? A politikai, vallási vagy más jellegű érdeklődésemre vevők? A partnerek? Akiknek fogyasztási szokásairól, érdeklődésükről, családi állapotukról, vallási, nemzeti hovatartozásukról mindent tudok? Akik nyilatkoztak arról, hogy a műfogsorrögzítő krém tetszik-e nekik, vagy a Túró Rudi? Hogy egyéb preferenciákról ne is beszéljek...

Bizony, ez a Fészbuk. Nem hiszi? Járjon utána! Nem kell messzire mennie, nézze meg apja, anyja, gyereke, férje, felesége Facebook-oldalán a hirdetéseket – teljesen mást fog látni, mint a saját Facebookján. Egyszerűen azért, mert azok NEKI szólnak, a like-jai, a tetszésnyilvánításai alapján ajánlotta őt a rendszer a reklámozónak mint potenciális vásárlót. Persze nem személy szerint – de ez az idő sincs messze. Előbb-utóbb nem sétálhatunk végig egy bevásárlóutcán a nélkül, hogy ne kapnánk mindentudó készülékünkre – mely egyben a pénztárcánk is – üzeneteket: „Gyere, kanyarodj be itt jobbra, hisz a múltkor like-oltad a Fantasztikus Együttes új klipjét, már kapható a lemezük!”, „Gyere, nálunk friss a málnás–juhtúrós jégkrém, tudjuk, hogy szereted!”, „Múltkor kitöltötted a Boldog barnulást!-kvízt, itt vár a Szupiszoli!”

És így tovább.

Ha a tévében reklám van, mindenki elkapcsol – pedig a reklámból él a tévé. Főleg, ha kereskedelmi. Szíve szerint 0–24 -ben csak hirdetéseket sugározna, ám mivel az emberek már másra is kíváncsiak, ezért muszáj megszakítania a reklámfolyamot néha egy kis műsorral, bár nem szívesen teszi, hisz a műsor csak pénzébe kerül. De azért egy jó filmre várva vagy egy izgalmas vetélkedő végén elcsípünk még néhány vásárlásra ösztönző filmecskét, és teljesítjük is kötelességünket, így van miből adást csinálnia a tévének.

Kedves olvasó, ne csodálkozz, ha a nyár közepén csak ismétlést látsz, szünetel a kedvenc szappanoperád, sorozatod, mert reklámból sincs annyi, mint például ősszel, pláne karácsony előtt – nyáron a tévében feltűnően kevés a tévés hirdetés. Nem csoda – nincs bevétel, nincs produktum. Viszont a Facebookon, amit a strandon, a zsebedben hordott készülékkel is vizslatsz, bizony ott várnak a jobbnál jobb ajánlatok :).

Így hát, végezetül – mit is mondhatnék mást? –, minket se keress máshol, mint a mindent és mindenkit összekötő Nagy Könyvben – ígérjük, a nyáron velünk tényleg csak nyerhetsz!

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Olvasna még a témában?

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!