Szimpatika – Akik meglépték a másfél milliót

Mi a kéktúra?

Az Országos Kéktúra (OKT) egy olyan túraútvonal, ami az egész országot átszeli kelet–nyugati irányban. Közel 1200 km hosszú, jórészt a középhegységeken halad keresztül, és Magyarország természeti és kulturális látnivalóinak nagy részét érinti.

Mióta létezik?

A két világháború közötti időszakban a magyar turistamozgalom első fénykorát élte, és Trianon után a magashegységek helyett inkább a középhegységekre fordult a figyelem. Egyre hosszabban festettek fel jelzéseket a Börzsönyben, a Cserhátban, a Mátrában és a többi hegyvidéken. 1929-ben döntöttek úgy a turistaszövetségben, hogy ezeket a meglévő útvonalakat összekötik, és egy hosszú útjelzést hoznak létre. 1938-ban avatták fel egy nagy túrával, de aztán a háború miatt elfelejtődött. A történet 1952-ben indult újra, amikor a Budapesti Lokomotív a kéktúrára építette fel programját, és sok évig a vasutas turisták teljesítették a kiírást. Végül 1960-tól lett mindenki számára elérhető ez a lehetőség, ami azóta is tart.

Mi a túra különlegessége?

Léteznek más hasonló túraútvonalak a világ számtalan pontján, gyakran vallási előzményekkel, sok ma is zarándokútként működik. A kéktúra esetében egyszerű természetjárásról van szó, de az útvonalat úgy alakították ki, hogy útközben a táj mellett számtalan kulturális értékkel, műemlékekkel és gyönyörű falvakkal ismerkedhetünk meg – olyan helyekre juthatunk el, amelyeknek a létezéséről sem tudunk.

Hogyan lehet teljesíteni a kéktúrát, és milyen tanúsítványt kapunk erről?

A teljesítéshez végig kell menni a túrán, és az útközben található bélyegzőkkel kell pecsételni az igazoló füzetbe. Mi egyben jártuk végig az egészet, de természetesen szakaszonként, több év alatt is meg lehet csinálni. Aki teljesíti a túrát, és megvan az összes bélyegzője a füzetben, megkapja az MTSZ Kéktúra-jelvényt. Tulajdonképpen az egész dolog olyan, mint egy játék.

Miért érdemes végigjárni a teljes útvonalat?

Nagyon sok oka lehet annak, hogy valaki teljesíti. Számunkra kevés dolog természetesebb, mint ez, szeretünk erdőben és hegyen járni, gyalogolni és hosszú túrákat tenni, kíváncsiak vagyunk a dolgokra és emberekre, jelenségekre, amiket útközben látni lehet. De nézhetünk erre úgy is, mint közös időtöltésre, sportra vagy teljesítménytúrára. Legalább ilyen fontos megemlíteni, hogy a hosszú túrák az ember lelki egyensúlyára is nagyon jó hatással vannak, a zarándoklás nem véletlenül több ezer éve része az emberiség kultúrájának. Ez akkor is így van, ha valaki bármilyen vallásos meggyőződés nélkül tesz ilyen hosszú túrát. Megnyugtat, szerénységre tanít, az ember fizikai, kényelmi igényei önkéntelenül lazulnak egy ilyen túrán, és egy ilyen tapasztalás a mai civilizációs környezetben felbecsülhetetlen érték. Arról nem is beszélve, hogy az ökológiailag tudatos gondolkodás elmélyítésében semmi sem ér olyan sokat, mint ha valaki sok időt tölt természetes környezetben és látja, hogy az ember és a táj kapcsolata ma mennyi problémát vet fel.

Mennyi időt vesz igénybe?

Mi egyben, napi 30 km-es távokkal mentünk végig a túrán nyáron, ami elég komoly igénybevétellel járt. Így 42 napig tartott, de ha valaki kényelmesebben, a látnivalókra több időt szánva indul el, érdemes több napot tervezni rá. 50-60 nap alatt különösebb megerőltetés nélkül, kényelmesen végig lehet menni az útvonalon.

Hogyan készüljünk fel a túrára?

Ha egyben szeretnénk teljesíteni, akkor mindenképp érdemes a megelőző időszakban túrákat tenni, hogy felkészüljünk. A másik fontos dolog, hogy nem árt ismerni önmagunk túrázási alkatát. Mindenkinek más kényelmes, sokféle stratégia van ruhára, tempóra, felszerelésre. Mi egészen minimális mennyiségű dolgot vittünk magunkkal, de sok túrázó szeret mindenféle eszközzel felszerelkezni. Igazából mindegy, de azért jobb úgy elindulni, hogy az ember tudja, neki mi a megfelelő. Persze azért is jó a kéktúra, mert ha bármiben tévedtünk volna, egy napon belül bárhonnan haza tudunk érni, ha ez fontos.

Nektek miért volt fontos végigcsinálni?

Másfél hónapot az erdőben tölteni, nagy távokat gyalogolni, új vidékeket felfedezni hihetetlen élmény. Az még érdekesebbé teszi, hogy mindez a lakhelyünkhöz nagyon közel, számtalan, korábbról ismert hely érintésével történik. Ez a tevékenység békés, nyugodt, semmi divatos vagy különleges motívum nem kapcsolódik hozzá, inkább meditatív. Régi vágyunk volt, és nem volt kérdés, hogy egyben végigmegyünk. Az utolsó napokig nem is volt biztos, hogy a szűk időbe beleférünk – csak amikor az utolsó vasárnap reggelén felkeltünk a sátorban a Nagy-Milicen, akkor tudtuk, hogy sikerült.

Milyen hatása van a túrának a környezetre és a környezetvédelemre?

A városi ember számára ma már természetes dolog, hogy ez egy fontos téma. Valójában azonban semmit nem ér az egész, ha nem tudjuk, miről is beszélünk. Ha valaki rendszeresen jár erdőben, és a Városligeten kívül is vannak természetközeli élményei, akkor szükségszerűen megváltozik a gondolkodása erről. Teljesen magától értetődővé válik, hogy a gondolkodása környezettudatosabbá válik, ahogy a természetes közeg iránti igénye is nő.

Hányan teljesítették eddig a túrát?

A hivatalosan igazolt teljesítők közel ötezren vannak. A rendszerváltás idején elég rossz állapotban volt a magyar természetjárás, elég ránézni a turistaházak jórészt máig kínosan rendezetlen ügyeire. A ’80-as években Magyarországon sokak szemében csóró és lenézett dolog volt belföldön utazni, nemhogy kirándulni. Ez lassan, de változik. Tíz éve egy erdőből előbújó túrázót nem szívesen szolgáltak ki egy helyen, mert azt gondolták, hogy biztos nincs pénze. Nem értették meg, hogy az ember nem azért jár gyalogtúrázni, mert szegény, hanem egészen más okokból, például környezettudatosságból. A mi generációnk még nem fedezte fel magának a kéktúrát, de egyre többen járják újra a kék útvonalat. Reméljük, a mi blogunknak is lesz ilyen hatása.

Mi a kedvenc személyes élményetek a túrával kapcsolatban?

Talán a végén az a pillanat, amikor Hollóháza felett jöttünk le a Nagy-Milicről. Tulajdonképpen nagyon furcsa ürességet éreztünk, és el sem tudtuk képzelni, mi lesz most, hogy nem lehet már továbbmenni. Semmi kedvünk nem volt abbahagyni az utat, elérni a faluba és végére érni a túrának. Buszra, vonatra szállni nagyon idegen volt. Akkor értettük meg igazán, mennyire erős hatással volt ránk a 42 napos gyalogút.