A hatodik – Anyaszemmel

2012. 04. 02.
Szerző: Szonda Györgyi
Eddig úgy gondoltam, nem kell mindent kiírni magamból – magunkról, az elmúlt két év bizonyos történetei ezért nem kerültek ennek a magazinnak a hasábjaira. Csakhogy drága férjem több mint egy éve újra szerelmes! Ez a szerelem mindent betölt, mindent áthat, nem tud nem írni róla, ezért megosztjuk a kedves olvasókkal az eddig féltve őrzött titkunkat: van egy Rékánk!
Szőke, kék szemű, gyönyörű és meglehetősen fiatal, teljesen leveszi a lábáról nemcsak a férjemet, de az összes gyermekemet is. Mit szólok én mindehhez? Háát, nagyon örülök neki! Hiszen az én napjaimat is beragyogja a maga tizennégy hónapjával, a mosolyával, az első szavaival, a kis szoknyás létével...


Igen, született egy kislányunk két karácsonnyal ezelőtt. Sokat vívódtam már a várandósság idején is, hogy írjak-e róla, de végül úgy határoztam, ő ne szerepeljen az újságban. Eddig tartott ki a nagy elhatározás... Valóban egy kicsit sokkoló volt, amikor hírt adott magáról, hiszen mi már nem terveztünk több gyereket, de az az igazság, hogy nagyon örültünk neki. Lehet, hogy bolondok vagyunk, de felelőtlenek egyáltalán nem, bárhányan is állították már rólunk. Nem vallási meggyőződésből vagy valami őrült ragaszkodás miatt vannak ennyien, hanem mert szeretjük őket, így, ahogy vannak, mind a hatukat. Tisztességesen neveljük őket, anélkül, hogy belerokkannánk, és élvezzük a nagycsaládos életformát. Amikor Réka baba létezése kiderült, két barátnőm hívott fel a „nagy hírrel”, és azzal, hogy megkérjenek, szüljünk együtt. Volt nagy döbbenet és kacagás, mikor megtudták, hogy szülni ugyan együtt fogunk, de kísérni nem tudom őket, mert én is akkortájt leszek a szülőszobán. Végül Réka megvárta, míg mindkét udvarlójelölt kibújt, vigyázott, hogy ő legyen a legfiatalabb, és csak akkor indult útnak, mikor már a hercegek javában otthon voltak. Szerencsére ő is egy nyugodt vasárnapot választott, mint Dávid fiam, így a szakadó hó ellenére is beértünk a kórházba, és egy óra múlva Apa ismét örök szerelembe esett, ahogy a karjában tartotta a pici lányát. Az elmúlt évben aztán teljesen az ujja köré csavarta az egész családot, bár a mai napig előfordul, hogy Dávidkám „agyonszereti” a kis vetélytársat, aki elvette a legkisebb pozícióját tőle. Nem volt könnyű neki az első időszak, és soha nem felejtem el, ahogy próbáltam a kisfiam érzéseit szavakba önteni, és ahogy megcsillant a szeme, mikor megértette a számára legfontosabb mondatot. „Tudom, hogy nem örülsz, hogy anyát most sokszor lefoglalja a kishúgod, és hogy őt is szeretgetem, de van egy titkom: van valami, ami nem változott, és soha nem is fog: Te leszel mindig anya kicsi fia, hiszen látod, Réka kicsi ugyan, de »csak« lány...”

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Olvasna még a témában?

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!