Szimpatika – Valóság? Show!

A hagyományos nőkép, s az odaadó családanya, gondoskodó feleség eszménye a televízió és az internetes portálok tükrében értelmét vesztette. A tradicionális társadalmak korában a többnyire vallásos és morális meggyőződéstől vezérelve – a testiség háttérbe szorult a „lelki szépség”, illetve a kívánatos jellembeli adottságok fényében. Ma, a fékevesztett szexualitás korában a „belső értékekre” való hivatkozás divatjamúlttá vált. A Carpe diem szemlélet fogságában pedig a jelen megélése, a pillanatnyi kiteljesedés a cél. Az örömszerzés azonnalisága azonban szüntelenül felidézi az elmúlás rémképét. A testi tökéletesség múlandósága elleni harcpedig eleve kudarcra ítéltetett.

A szépség árucikké vált. A külsőségek és a testi megjelenés miatti aggódás, a testkarbantartásra szánt idő folyamatos növekedése a társadalmi szerepfelfogásokban, a kialakított normákban és kulturális értékekben is változást eredményezett.

Csernus Imre Ki nevel a végén?című könyvében olvasható a következő történet. Egy tanár 10-11 éves gyermekeket kérdez arról, hogy milyen foglalkozást képzelnek el maguknak. A klasszikus foglalkozások – ügyvéd, tanár – helyett a lányok többsége egy valóságshow szereplőt nevezett meg példaképként (aki mellesleg korábban a pornószakmában dolgozott).

Charlotte Markey, a Rutgers-Camden pszichológia professzora férjével, PatrickMarkeyval közösen vizsgálták a valóságshow-k fiatalokra gyakorolt hatását. Eredményeik azt bizonyítják, hogy a valóságshow-kat néző fiatalok nagyobb valószínűséggel vállalkoznának plasztikai műtétre, mint azok a társaik, akik nem követik figyelemmel eme műsorokat. „A kulturális kontextus azt sugallja, hogy sose legyünk elégedettek fizikai önmagunkkal. Ritka az, ha valakit egyáltalán nem érdekel, vagy olyan erős ellenhatást fejt ki, hogy nem befolyásolja ez a külső erő. Meg kell tanítanunk a gyerekeknek, hogy kritikusan fogadják a minket bombázó üzeneteket, és pozitív dolgokat kell mondanunk nekik, hogy ezzel is növeljük önbecsülésüket – írja a pszichológus”.

Hazánk legnépszerűbb valóságshow-ja is hasonló dilemmát vet fel. A tavalyi szériában még megosztotta a publikumot Szandika, a műmellű és feltöltött ajkú plasztikcica szerepeltetése. Idén azonban már senki sem rökönyödött meg a plasztikbombák uralmán. Már alig akadt olyan versenyző ugyanis, akin nem hajtottak még végre valamilyen szépészeti beavatkozást.  A szépészeti beavatkozások már nem számítanak tabunak. „13 éves koromtól azért gyűjtöttem, hogy megnagyobbíttassam a mellemet. Minden fillért félretettem. Össze is gyűlt a pénz, és a 18. születésnapom után meg is operáltak. Ez volt életem legjobb döntése. Azelőtt nem éreztem magam nőnek...” – nyilatkozta Seherezádé is, a VV5 női győztese egy bulvármagazin hasábjain.

A pszichológus házaspár szerint a valóságshow-kban ábrázolt szépészeti beavatkozások azért is veszélyesek, mert azt sugározzák a néző felé, hogy a külső megjelenés az egyedüli mód az önkiteljesedés felé. A természetesség kora tehát kétségkívül leáldozóban van – legalábbis ezt bizonygatja a valóságshow-k elfogadott nőképe. Pachteris kimondja a szomorú igazságot:„az igazán népszerű hősök ma már nem a hatalmasok, a birodalomépítők, a feltalálók, akik véghezvittek valamit. Notabilitásaink filmsztárok és popénekesek, a szabadidőnkben látható „szép” emberek, akik inkább az élvezet filozófiáját hirdetik, mintsem a fegyelmet és a nehéz erőfeszítéseket.”