Az oktatás ügy! – Anyaszemmel

2012. 03. 03.
Szerző: Szonda Györgyi
Szóval, felvételizik a mi nyolcadikosunk is, több ezer másik diákkal együtt. Nem fér a fejembe, miért kell ekkora „őrületet” csapni e körül, stresszelni a diákokat már hetedik osztályban, hogy: na, most aztán kössétek fel az alsóneműt! Minden osztályzat számít.

azért kell hajtani, hogy a pontszerző tárgyakból meglegyen az ötös, ne „veszítsen” pontot a diák, mert az egész továbbtanulása múlhat azon a matek négyesen. Ne már! Tizenhárom–tizennégy éves gyerekekről beszélünk, nem gépekről, akik a középiskolai tanulmányaikat szeretnék elkezdeni.


A hetedik év végi és nyolcadik félévi jegyeken kívül sok helyen egyetlen központi magyar–matek írásbeli dolgozat dönthet arról, hogy melyik gimnáziumba, melyik tagozatra járhat majd a gyerek. Nem kétlem, valami alapján muszáj rangsorolni a diákokat, de pl. kéttannyelvű képzésre felvenni gyerekeket anélkül, hogy látták, hallották volna egyáltalán a tanulót, szerintem nem túl szerencsés. Ugyanígy vélekedem sok speciális tagozatról, ahol az alkalmasság, a rátermettség, a motiváció vizsgálata talán még fontosabb lenne, de legalább ugyanolyan fontos, mint az alaptudás felmérése két tárgyból. Több középiskolában tartanak szóbeli meghallgatást is, sok helyen a választott iránynak megfelelő tárgyakból, így sokkal jobban megítélhető, hogy odavaló-e a diák, vagy sem.

Bori lányunk egy ötéves nyelvi-kommunikációs osztályt választott ki a rengeteg felmerülő lehetőség közül, amely szerencsére messze sincs tőlünk, egyetlen nehézsége, hogy úgynevezett „tehetséggondozó” felvételi feladatsort kellett megírni magyarból és matematikából is. Ez sokak szerint emelt szintű felvételit jelent, de más vélemények szerint nem igényel több tudást, csak komplexebb, logikusabb gondolkodást. Ebben bízom én is, mert lánykám a humán tárgyakkal nagyon jóban van, de a matek az a tárgy, amivel egy pontot vesztett, mert négyes(!) lett tavaly év végén.

Természetesen a mi lányunk is több helyre adta be a jelentkezését, ezért megírta a központi írásbelit is, és a tehetséggondozó felvételit is, és legalább két szóbelire is várható, hogy behívják. Őt nem is féltem, neki valók az ilyen megmérettetések, de mi van azzal a több száz diákkal, akinek sok ez a terhelés – el sem tudom képzelni Bence fiamat, hogyan veszi majd öt év múlva ezt az akadályt.

Bár lehetséges, hogy csak nekem tűnik túl nagy dolognak ez az egész, és a mai gyerekeknek meg se kottyan, ők már rutinos vizsgázók lesznek, mire az egyetemen kell majd megfelelniük...

Akkor sem hiszem, hogy normális rendszer az, ahol már hatévesen azon izgul egy kisgyermek, hogy felveszik-e az általános iskolába, hogy „elég jól” teljesített-e a felvételin? Annak sem szabadna előfordulni, hogy egy kamasz lány több kilót fogyjon a gimnáziumi felvételik időszakában a stressztől. Persze nem tudom, miért csodálkozom, hiszen nálunk a bölcsődébe és az óvodába volt a legnehezebb bekerülni, de ez legalább csak nekem okozott gyomorgörcsöt, és nem a kisfiamnak...

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Olvasna még a témában?

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!