Szimpatika – Szemét mindig lesz

Hogyan született meg a kreatív újrahasznosítás gondolata?

A kreatív újrahasznosítást nem mi találtuk ki. Ha jobban körülnézünk, könnyen észrevehetjük, hogy világszerte többen próbálkoznak kidobásra ítélt anyagokból használati tárgyakat vagy művészeti alkotásokat készíteni.  A ReDesign Informális csoportot tavaly alapítottuk meg azzal a céllal, hogy programokat, műhelymunkát szervezzünk fiatalok számára, melyek során ők is megtanulhatják, hogyan készítsék el ezeket a tárgyakat. A ReDesign csoport tagjai az elmúlt években részt vettek az Egyesek Ifjúsági Egyesület nemzetközi személyiségfejlesztő, kommunikációs, csapatépítő képzésein. Először mi is résztvevők voltunk ezeken a programokon, majd szervezőként segítettük a fiatalokat. Aztán ketten, Földi Barbara és én összeálltunk és írtunk egy saját uniós pályázatot, hogy létrehozzunk és lebonyolíthassunk egy saját programot. A személyiségfejlesztés, csapatépítés és a kreativitás fejlesztésének eszközeként a kreatív újrahasznosítás témáját választottuk.

Hogyan képzeljünk el egy ilyen programot?

A RE:Creativity nevű ifjúsági cserével pályáztunk, és mivel megnyertük, a Fiatalok Lendületben Program támogatott egy tíznapos tábort. Öt országból (Olaszország, Görögország, Ciprus, Spanyolország és Magyarország) jöttek ide fiatalok tíz napra. A programot Hollókőn tartottuk, a Kreatív Tér tréning központban. A harminc fiatal résztvevő az első három nap műhelymunkán vett részt, illetve megkaptak minden eszközt a szervező csapattól, hogy később könnyen tudjanak csapatban dolgozni, együttműködni és kommunikálni egymással. A műhelymunkákat mi magunk és meghívott vendégek tartották, a résztvevők varrtak táskát, pénztárcát molinóból, illetve használt ruhákból, készítettek ékszereket söröskupakból és parafa dugókból, jegyzetfüzetet bevásárlószatyrokból, illetve felújítottak egy kidobásra ítélt asztalt. Az alapvető szempont végig az volt, hogy olyan tárgyakat készítsenek, amiket használni is tudnak. A következő 2 nap pedig a résztvevők tartottak műhelymunkát egymásnak.

Hogyan formálja egy ilyen program a fiatalok környezettudatosságát?

A RE:Creativity egy ifjúsági csere volt, elsősorban nem a világ megmentése, hanem a fiatalok fejlesztése volt a cél. Menet közben láttam igazán, hogy ezzel milyen egyszerű és jópofa eszközt adok a fiatalok kezébe, amiben természetesen az is nagy szerepet játszik, hogy a tárgyak szemétből készülnek. De tudom, hogy nem lesz minden söröskupakból fülbevaló, vagy minden narancsleves dobozból pénztárca. Mégis, azzal, hogy gyakorlatban megvarr egy táskát molinóból, vagy összevasal nejlonzacskókat, sokkal közelebb vihetem őket a témához, mint egy hosszú, rémisztő előadással, amivel ők maguk nem tudnak mit kezdeni. Hiszem, hogy minden résztvevő közelebb került a témához a program során, és utána már nagyobb felelősséggel gondol a környezetére. Abban is biztos vagyok, hogy otthon büszkén fogja mutogatni az elkészült tárgyakat, és el is fogja mondani, hogy miből készültek. Nekem pont ez az egyszerűség, kézzelfoghatóság tetszik. Miközben az ember alkot, új ötletek is születnek, és egyre több anyagban, „szemétben” látjuk meg a lehetőséget. Manapság mindenki a fenntarthatóságról beszél, és ha kicsiben is, mi ezt tesszük: új életet adunk egy kidobásra szánt anyagnak.

Hogyan tovább?

A programnak olyan nagy sikere lett, amire én sem számítottam: többször szerepeltünk a televízióban, és itthon öko-turnét szerveztünk. Ennek során ellátogattunk öt nagyvárosba, ahol gimnazistáknak tartottunk műhelymunkát. Budapesten két gimnáziumban ismételtük meg ugyanezt. Mindenhol nagyon nagy érdeklődéssel fogadtak minket – nemcsak a diákok, de a tanárok is büszkén vitték haza a műhelymunkán készített tárgyakat. A nagy érdeklődésre való tekintettel a projekt után is szeretnék tovább dolgozni ezzel a témával, minél több fiatalt elérni.

Miért fontos nektek a környezettudatosság?

Észrevettük, rengeteg olyan anyagot dobunk ki a kukába, amikből még készülhet valami. A manapság gyártott termékeket olyan gyönyörű csomagolással látják el, hogy az ember sajnál megválni tőlük. Nálam itt indult a környezettudatosság.  Ezek az anyagok nemcsak jó minőségűek, de sokszor önmagukban is szépek, színesek, hiszen már átment az adott cég tervezőin, akik igyekeztek olyat alkotni, hogy az minél inkább tetsszen a vásárlónak. Az a legizgalmasabb pont, amikor már minden anyagra, dobozra, gombra, ruhadarabra, zacskóra úgy nézek, hogy vajon ebből mit készíthetnék? A programunknak az volt a célja, hogy erre a pontra jussanak el a fiatalok.

Van-e a hasonló civil kezdeményezéseknek jövője?

Úgy gondolom, hogy igen. Szemét mindig lesz, valószínűleg új anyagok is megjelennek, amiktől nem kell feltétlen megválnunk, és hiszem, hogy egyre többen leszünk, akiket foglalkoztat ez a gondolat. Akik részt vesznek a programjainkon vagy a műhelymunkáinkon, megtanulhatnak pofonegyszerű technikákat, fejleszthetik a kézügyességüket, hazamehetnek olyan tárgyakkal, amiket használhatnak is, és végül, de nem utolsósorban megmenthetik a szemét egy részét. Szerencsére minden korosztály érdeklődik, és hasznos, jópofa dolognak tartja a kezdeményezésünket.