Szimpatika – Hogyan készítsünk szaloncukrot otthon?

A karácsonyfa tisztelete a régi időkre nyúlik vissza, mikor a téli napforduló tájékán közösen ünnepeltek az erdei fa körül tánccal, tűzzel, az újjászületést várva.

A karácsonyfa egyfajta életfa, melynek díszei hagyományosan fontos szimbólumok voltak. A szobába költöztetett karácsonyfán a viaszgyertyák mellett mindenki számára függött egy kis ajándék; a családfő osztotta ki azokat a család apraja-nagyja között. Az urak által ilyenkor megvendégelt szolgák is a karácsonyfáról kaptak kisebb ajándékokat.Ezek a karácsonyi apróságok eredetileg ehetőek voltak: az ünnep alakjait megszemélyesítő mézeskalácsbábok, cukorangyalkák, ezüstszálon függő datolyák és más finomságok.

Sokan úgy tartják, hogy a német salonzuckerl magyarított változata, a szaloncukkedli elsőként Jókai tollából látott napvilágot. Utánajártam, és mindössze egy helyen találtam meg a szót Jókai életművében - akkor sem az ünnep áhítata lengi körül, idézem: „Nem szokásom a szerzők gyomrát dicséretek szaloncukkedlijeivel elrontani…”

Ezekhez a fán lógó nyalánkságokhoz csatlakozott többféle becsomagolt bonbonból egyedi, fondant-alapú „hungarikummá” nőve ki magát a szaloncukor a XIX. században.

A szaloncukor a szalonkabáthoz, a szalonzenekarhoz és a szalonképeshez hasonlóan a társalgó akkor divatos elnevezéséből nyerte a nevét. Karácsonyfát ugyanis csak a gazdagabb családok állítottak, mégpedig a szalonban.

Kezdetben a selyempapírba majd sztaniolba tekert cukorkákat és csokigolyókat akasztották a karácsonyfára szaloncukorként. A papírt két helyen megcsavarták, hogy tartson a csomagolás, és a selyempapír sztaniolból kilógó két végét berojtozták. A gazdagabb családok cukrászoktól vásárolták meg a karácsonyi édességet, a szegényebbek pedig otthon készítették el, a századfordulótól pedig beindult tömegtermelése. Érdekes módon a rojtozás maradt a legutolsó kézimunka a szaloncukorgyártás iparosítása során, míg a „ricselő gép” meg nem oldotta ezt a feladatot is.  (A Vendéglátóipari múzeumban századelős szaloncukorpapírokat és egy igazi ricselő gépet is meg lehet tekinteni.)

1891-ben egy magyar cukrász tizenhét-féle szaloncukorreceptet jegyzett le. Máig megborzongok, ha gyerekkorom bevonat nélküli, kemény, fehér, rózsaszín és barna fondant-szaloncukraira gondolok, melyeket a díszekkel együtt őriztünk, és évről évre visszakerültek a karácsonyfára.

A mai szaloncukrot, melynek ízesítését folyamatosan megújítják és bővítik az egymással versengő csokoládégyárak, jellegzetes téglaformája és csomagolása teszi azzá, ami. Ma már általában csak egyrétegű a csomagolás, de a kétoldalt összefogott színes fényes papír mindig jellegzetes kis csokival bevont desszerteket rejt magában.

A szaloncukornak is meg van a szimbolikája a karácsonyfán: csillogó csomagolásával a csillagokat, az angyalokat, az élet fájáról leszedhető mitikus tudást testesíti meg.

Egy német oldalon olvastam – a húsvéti tojás, lecsó, sercli, hokedli, Puskás Öcsi, májas és véres, lomtalanítás és kakashere-pörkölt mint „hungarikumok” ismertetése mellett –, hogy mi, magyarok a szaloncukrot párosával tesszük a fára. Szép gondolat: idén én is így fogok cselekedni!

Szaloncukor házilag - avagy hogy lesz a szaloncukorból cukorkapálca?

Bár a boltokban kínált ízválaszték zavarba ejtő, megpróbálkozhatunk házi szaloncukor-készítéssel is.

A receptet több helyen is olvastam, elég egyszerűnek tűnik, de erről majd később…

A fondant próbája: cukorgömb vagy cukorhártya

Először a cukorból és a vízből (egyesek tejjel készítik), főzd meg a fondant-t. Körülbelül tíz perc alatt olyan sűrűvé válik, hogy nem folyik el, ha egy tányérra csöppentesz belőle.

Másik próbája az, ha egy drótból (szaloncukor-akasztóból) hajlított karikát belemártasz a fortyogó masszába, és megpróbálsz buborékot fújni belőle. Ez volt számomra az idei karácsonyvárás legszebb élménye!

Ha sikerül valamelyik próba, le lehet venni a tűzről, és fakanállal kevergetve megvárni, míg langyosra hűl és fehér massza nem lesz belőle. Ekkor keverd hozzá a vajat és az étcsokit, majd jöhet a többi, apróra vágott-tört hozzávaló is. Ha túl kemény lenne, óvatosan vissza lehet melegíteni, majd egy sütőpapírra teríteni kb. másfél centi vastagon. A kihűlt masszát vizes késsel vágd kis hasábokra, a hasábokat forgasd kakaóporba, vagy olvasztott csokoládéval vond be, és jöhet a csomagolás hosszadalmas művelete.

Egy a fontos: a csomagolásnál kövesd a hagyományokat, hogy igazi szaloncukrod legyen a fán!

Sok szerencsét kívánok a házi szaloncukor-készítéshez!