Szimpatika – A csontritkulás nem csak a nagyszülők betegsége

Vagyis az időskori csontok egészségéről fiatalkorban kell gondoskodni. Ez volt az egyik fontos tanulsága az idei oszteoporózis világnapnak, a csontritkulás veszélyeire figyelmeztető nemzetközi összefogásnak, amikor a szakma jeles képviselői nem a vészharangot kongatják, csak észérvekkel igyekeznek óvni mindenkit az alattomos, "néma járványnak" nevezett kórtól, amely kíméletlenül szedi áldozatait.

Világnapokkal tele a naptár. Csaknem minden betegségre jut egy az év napjaiból. Nem unatkozó professzorok találták ki ezeket, hogy falra hányt borsóként ismételgessék, miként előzhetünk meg, védhetünk ki olyan kórokat, amelyek megrövidítik és megkeserítik életünket. Az oszteoporózis világnap a figyelemfelkeltésen túl azért is különleges és fontos, mert új információkkal szolgál az elkerülhetetlennek hitt csontritkulás kivédésével kapcsolatban, és a betegek számára is nélkülözhetetlen túlélési taktikákat, technikákat ajánl.

Azt, hogy állandóan növekvő betegszámról, egyre terjedő kórról van szó, eddig is tudtuk. A jeles napon azonban a szakma kiváló reumatológusai, szakértői, rehabilitációs szaktekintélyei erősítették meg, hogy világtendenciáról van szó. De a világ 200 millió betegéből 800 ezer magyar, aki viseli a csontritkulás valamennyi súlyos következményét, és nemcsak önmagának, hanem a társadalomnak is súlyos megterhelést jelent.

Az sem új dolog, hogy a betegség megelőzhető, az egészséges csontépítés fiatal korban kezdődik. Szerte a világon elfogadott, hogy a megfelelő táplálkozás és fizikai aktivitás a feltétele. A reumatológusok három lépésben határozzák meg a megelőzés kulcsát és a terápia alapját: D-vitamin- és kalciumfogyasztás, valamint mozgásgazdag, fitt életmód. Ennyit kellene, ennyit kell tenni egészséges csontjainkért.

Az is elhangzott, hogy senki ne gondolja, ha ma bekap néhány vitamint és elkezd kocogni, akkor holnapra remek formában lesznek a csontjai. Az egyik professzor elmondta, hogy 21 évi oktatás, "ráhatás", tudatformálás, szemléletváltás kellett ahhoz, hogy Európa statisztikájában egyedül nálunk ne növekedjék a csonttörések száma. Mert a csontritkulás egyik legismertebb rizikója a csonttörés. A csökkenés ellenére is 64 ezer fordul elő Magyarországon egy év alatt csontritkulásból adódóan. Ezek bizony fájdalmas, hosszú kezelést igénylő csuklótáji, felkar-, váll-, csigolya- és csípőtáji törések. Az utóbbi következtében egy éven belül különféle szövődmények miatt a betegeknek több mint 30 százaléka veszíti el életét.

Közismert szakorvosi körökben, hogy 65 éves kor felett évente egyszer általában elesnek az emberek, 70 éves kor után pedig már kétszer is. Egyensúlyzavar, többféle gyógyszer egyidejű szedése, izomtömeg-gyengülés jelenti a törési kockázatokat.


A megelőzéshez szorosan kapcsolódik a szűrés, amelyre csontritkulás központokban, az ország több részében van lehetőség, időnként szűrőbuszok "házhoz" is mennek a távolabbi településeken.

Ha már itt a baj, bekövetkezett a csontritkulás, követni kell az orvos terápiás utasításait. Igaz, a háziorvosok nincsenek kiképezve az oszteoporózissal kapcsolatos kórokra, ezért azonnal reumatológiára küldik a "gyanús" beteget. Franciaország után nálunk dolgozik a legtöbb reumatológus, de bármilyen kiváló szakemberek, ha a beteg együttműködése nem megfelelő, nem tudnak csodát tenni. A felírt gyógyszert az orvosok tapasztalata szerint egy év elteltével a betegeknek csak 30 százaléka szedi rendszeresen. Hiába mondják el többször, hogy civilizációs betegségről van szó, elégtelen a táplálkozás és a mozgás. Természetes, vitaminokban gazdag anyagok fogyasztása és a lift, gépkocsi lehetőség szerinti mellőzése ajánlott. A csontritkulás kezelése többszereplős történet, amelyben a beteg áll a központban.

Az is kiderült a világnapon, hogy az Egészségügyi Világszervezet, a WHO új kockázatbecsülő módszerét, a FRAX-ot - amely nagy esetszámú epidemiológiai megfigyelés alapján megadja a csonttörés következő 10 évre szóló személy szerinti kockázatát –, bárki igénybe veheti, akár interneten keresztül is.

Egy rehabilitációigényes betegségről van tehát szó, amely valóban tömegeket érint. Csonttörés után ugyanis gyakori, hogy a humán funkciók, a családi és társadalmi életben történő akadálytalan részvétel károsodik még optimális kezelés mellett is. Sajnos azt kell mondani, hogy a még megfelelő rehabilitáció ellenére is.

Gondoljuk csak el, 50 éves kor felett minden 3. nő és minden 5. férfi szenved el csonttörést. Ezeknek az eseteknek a többsége funkcióvesztéssel és lassú gyógyulással jár. A komplex, egyénre szabott rehabilitáció révén a betegek többsége szerencsére reintegrálható, de ehhez egy sokszereplős rehabilitációs csoport idő- és pénzigényes munkájára, kiváló szakértelmére, a beteg tűrőképességére, sokszor fájdalmas közreműködésére van szükség.

Amikor másfél évtizede Angliában kijelölték az oszteoporózis világnapot, nem gondolták, hogy mára 90 ország csatlakozik hozzá. Világsiker? Sokkal inkább negatív rekord, amely azt jelzi, hogy az év 365 napjára érvényes figyelmeztetés még nem jutott el mindenkihez: a csontok épsége megőrizhető, és mi magunk vagyunk felelősek csontjainkért egy életen át.

Forrás: MTI