Szimpatika – Jó és rossz hashajtók

A nemek között is különbség fedezhető fel: míg a nők körében már 40 év felett gyakori a székrekedés, addig a férfiakat csak 60 év felett sújtja ez a probléma. Elsősorban a nőkre jellemző az is, hogy konfliktushelyzetekben vagy más olyan szituációkban, amikor kellemetlenül érzik magukat, feszültek, szorongnak valamitől, vagy egyszerűen csak idegen helyen vannak, az „idegesség” a gyomrukra megy.

A nők jelentős többsége egy-egy külföldi utazás alkalmával, nyaralás alatt, hosszabb autóút után képtelen vécére menni. Ugyanígy tipikusan női probléma az állandó fogyókúrák miatti székrekedés. S szintén a nők hajlamosabbak ezeket a problémákat állandó hashajtással orvosolni. Pedig a rendszeresen szedett hashajtók káros mellékhatásaira sokszor felhívják a figyelmünket. Székrekedésről amúgy orvosi értelemben akkor kell beszélni, ha valakinek heti három alkalommal vagy kevesebbszer van széklete. Kialakulásában több tényezőnek is szerepe lehet. A klinikai okok – műtéti beavatkozás, bélbetegségek, gyermekszülés – mellett elsősorban a helytelen táplálkozási szokásokat és a mozgásszegény életmódot kell megemlíteni. A huzamosabb ideig fennálló székrekedéssel mindenképpen szakorvoshoz kell fordulni, aki a betegség szervi okait kizárhatja vagy éppen megerősítheti. A szervi okok igen sokfélék lehetnek, hátterükben lehetnek endokrin és idegrendszeri betegségek, de okozhatják őket nehézfém mérgezések, vagy létrejöhetnek különböző gyógyszerek mellékhatásaként is. A probléma a vastagbél daganatainak tüneteként is jelentkezhet, bár ilyenkor jellemzőbb a székelési szokások megváltozása. Ez esetben leggyakrabban a székrekedés és a hasmenés váltakozva jelentkezik.
Szerencsére azonban a szervi okok jóval ritkábbak, az esetek többségében a baj oka a helytelen életmód. Ezért a székrekedés kiválóan orvosolható az étkezési és életmódbeli szokások megváltoztatásával. Rostban gazdag élelmiszerek, elsősorban zöldségek, gyümölcsök és a teljes kiőrlésű gabonafélék, barna kenyér és minden korpával dúsított készítmény, és napi másfél-két liter folyadék fogyasztása javasolt. Rendszeres testmozgással és rendszeres mellékhelyiség-használattal a szervezet megtanítható arra, hogy minden nap azonos időpontban beindítsa a székelési ingert.
Ha mégsem, és hashajtó szedésre szorulunk, nem mindegy, mit választunk.

A kémiai hashajtók tartós szedését az orvosok elutasítják, csak bizonyos ritka esetben tartják elfogadhatónak.
A növényi hashajtók alapvetően két csoportba oszthatók. A széklettömeget növelő, magas rost- vagy nyálkatartalommal bíró növényi drogok (lenmag, görög szénamag, bolhafűmag). Ezek a bélben lévő vízzel érintkezve megduzzadnak, és a bél reflexes összehúzódását segítik elő. Elsősorban krónikus székrekedésben szenvedőknek, gyermekeknek és várandós anyáknak ajánlott a használatuk. A krónikus székrekedés kezelésében a magkorpa és szenna kombinációját (kb. 8:2 arányban) is jónak tartják. A bélfal izgatásával ható hashajtók közé tartozik a szenna levele, a rebarbara gyökere és gyökértörzse, vagy az aloéból kinyert és beszárított levélnedv. Ezek tartós használatra nem ajánlottak, mert rendszeres fogyasztásuk esetén számos kedvezőtlen mellékhatás jelentkezhet. A gyermekláncfű levele és gyökere viszont enyhe hashajtó hatása miatt tartós fogyasztásra is alkalmas.