Szimpatika – Mert emberre támadt

Ahhoz, hogy elmondjam a történetet, vissza kell mennünk néhány hónapot az időben. Tavaly, év elején történt, a Jászberényi úton, ott, ahol az út hosszú kanyargás után kiegyenesedik. A Volkswagen Golf már egy ideje a kamion mögött araszolt, és előzni szeretett volna. Amikor hirtelen belátható lett az út, a kis kocsi indexelt, szabályosan előzte a kamiont. Csak ekkor vette észre, hogy egy busz túl gyorsan jön szembe vele. Rálépett a gázra.


A buszt sikerült is kikerülnie, s a kocsit visszakormányoznia a saját sávjába. Ott azonban elvesztette uralmát fölötte. Amikor frontálisan egy fának ütközött, 121 kilométeres sebességet mért az óra. Az orvosok nem hitték, hogy a kocsiban ülő fiatal valaha meggyógyul. Nem hitték, hogy a lángvágóval szétfejtett, totálkárosra tört autó romjai alól kihúzott férfi valaha is lábra áll.
Szerencsére tévedtek… Zoli, a totálkárosra tört autó tulajdonosa meggyógyult. S ezt Lordnak, a németjuhász kutyájának köszönheti. Amikor a baleset után a barátnője elhagyta, mert nem akarta egy nyomorékkal leélni az életét, a fiút Lordon kívül senki se szerette. Egy távoli rokon, egy zárkózott, mogorva asszony takarított, főzött rá. Különben egyedül volt. A kutya rendíthetetlen szeretete és hűsége volt az egyetlen szál, ami az élethez kötötte. A hétéves németjuhász kutyának rossz híre volt a környéken, ahol lakunk. Pedig kedves volt, és jó szóra éhes. Meleg, barna szemével bánatosan nézett, s farkával udvariasan köszönt mindenkinek. Mégsem szerették őt az emberek. Azt híresztelték róla, hogy éjszakánként megszökik, és megtámadja a környék kisebb kutyáit. Az utcánkban lakó édesanyák másfelé vitték sétálni a gyerekeket. Lord naphosszat állt az elvadult budai kert hatalmas gesztenyefája alatt, és várt. Tavasszal, amikor virágba borult körülötte a világ, vonított. Nyáron gödröket ásott a kerítés melletti homokba, felforrósodott testét próbálta a nedves földben hűteni. Ha valaki arra vetődött, buksi fejét oldalra hajtva, mancsával megpróbálta a kerítésre szerelt láncot leszedni. Barátkozni próbált, szökni is, mert simogatásra vágyott. Amikor hullani kezdtek a levelek, Lord belehempergett a puha avarba, fejét hatalmas mancsára tette, farka csóválásától zörgött a sok levél. S amikor leesett az első hó, egész nap harapta, fújta, kergette a pelyheket.
Zolin, a gazdáján kívül Dorka volt az egyetlen, aki Lordot szerette. Mert Dorka nagyon magányos volt. Fájt neki egy elveszített szerelem, nem tudott aludni. A kutyához járt beszélgetni éjszakánként. Csontot vitt neki, meg mindenféle finomságokat. Azt gondolta, senki se látja.

Tévedett. Nemcsak Lord, hanem a balesetből lábadozó gazdája is várta őt, egész nap. Amikor elcsendesült a város, és a kutya izgatottan szaladt a kerítéshez, Zoli tudta, hogy Dorka nemsokára jön. Leoltotta az éjjeli lámpát, nesztelen feküdt, szeme az ablak négyszögére tapadt, füle megpróbálta elfogni a hangokat, a mondatokat. Lassan beleszeretett a lágy, suttogóra halkított hangba, a kézbe, amely a kutya fejét simogatta, az arcba, amit pedig nem látott nappali fényben soha. Amikor hóba borult a világ, s hideg lett, annyira hideg, hogy a nyáron kikelt rigók fagyottan fordultak le a fákról, Dorka ritkábban jött. Aztán egy nap végleg elmaradt. A kutya s gazdája hiába várta. Lord naphosszat állt a kerítésnél, füle a távoli zajokat kutatta, hátha meghallja a lány lépteit. A fiú pedig, aki addig az ablakra néző ágyban lábadozva figyelte a lányt s a kutyát, felkelt. Segítség nélkül tett néhány lépést az ágy s a szekrény között. Mindennap többet. A szerelemnek volt köszönhető, hogy oly hosszú idő után elhagyta a szobát. Első útja az ismeretlen lányhoz vezetett. Nem tudta, ki ő, hogy hívják, hol lakik. A kutya vezette, biztos ösztönnel, földre szögezett orral, egyenesen. S amikor Lord megállt a lány lakása előtt, a farkát csóválva a fiúra nézett, mint aki azt mondja, csengetni nem tudok helyetted.
Ekkor kinyílt a szomszéd lakás ajtaja. Kittyt, a keverék szukát minden reggel ugyanabban az időben sétáltatta tizennégy éves kislány gazdája. A kis szuka érzékeny orrát megcsapta a hosszú betegség szaga, az idegen férfi, és a betolakodó kutya illata. Amikor Zolira rontott, a kislány nem tudta visszatartani. Lord csak gazdáját védte, amikor megfogta a kis szuka nyakát. A kislány elesett, fölhorzsolta a térdét, de az ijedtségen kívül nem lett más baja. Kutyája azonban, Lord harapása nyomán, a földön maradt. Az utca sokáig tárgyalta az eseményeket, s végül úgy döntött, levelet ír a fiúnak, altassa el a kutyáját, mert emberre támadt. Nem tudom, végül mi történt. Egy biztos, Lordot nem láttuk többé. Gazdája új szerelem lángjában égett, nem védte meg őt. Az utca napirendre tért az események fölött.
Jöttek más, fontos dolgok, egyéb pletykálnivalók.
Nekem Lord azóta is hiányzik.