Szimpatika – Mire vágynak a férfiak

Igaz-e az a vélekedés, hogy a férfiak életében a szaporodási ösztön, ezáltal a „minél több nővel” hozzáállás a fő mozgatórugó?

Közhely és ismert tény a férfiak poligámiája, a minél több partnerrel párosodás, a magvak elhintése. Ám a gondoskodásra, barátságra való igény, a személyiség érése segíti, hogy a felnőtt férfi a szexuális tapasztalatok megszerzése után „beérjen” a monogámiára. Ha nem képes a hűségre, akkor kötődési probléma, az érzelmi intelligencia hiánya, férfi szerepzavar, netán kapcsolati probléma lehet a háttérben. A megcsalás sokszor az érzelmi, szexuális igények kimondását helyettesíti.

Mennyiben határozza meg egy férfi későbbi elvárásait, hogy milyen volt a viszonya az anyjával? Miben más az anya–fiú kötelék, mint az apa–lány viszony, és hogy hat ki a jövőre? Miből eredeztethető az Oidipusz-komplexus?

Az alapbizalom, kötődés mindkét nem esetében az anya–gyermek viszonyból eredeztethető. Az érzelmi biztonságot az anyával való kapcsolatban tapasztalják meg fiúk is, míg az ödipális szakasz feloldásaként az apával azonosulnak férfi szerepmodellként. Leegyszerűsítve: számukra az apától származó elismerés a fontos. A kislányok apjukkal való kapcsolatukban az apa „kis királylányai” akarnak lenni, és akkor fejlődnek egészséges, önbizalomteli nővé, ha édesapjuk képes a nőiségüket dicsérni, erősíteni.

Milyen lépcsőfokokon mennek keresztül a férfiak párkapcsolati igényei a szellemi-testi-pszichikai fejlődéssel párhuzamosan?

A fiúk pszichoszexuális fejlődésének meghatározója, hogy a szexuális aktivitás tizenhat-tizennyolc éves kor körüli csúcsa még nem jár együtt az érzelmi, mentális érettséggel. Így a szex iránti érdeklődés, aktivitás és az érzelmi érés külön szálon fut: a kamaszfiú pornóújsággal önkielégít, miközben plátói szerelme az osztálytársnő. A férfiak esetében fiatal felnőttkor táján, nagyjából a húszas évek második felében terelődik egy mederbe a szexualitás testi és érzelmi része. A fiatal férfi képessé válik a szexualitást és szerelmet ugyanazzal a partnerrel megélni. Éretlen férfiaknál a nemi vágy és a szerelem érzése soha nem ér össze.

Miben térnek el az egyes férfiak abban, hogy mikor válnak éretté a ténylegesen komoly, stabil kapcsolatra? Mi az eltérések oka?

A nőkhöz hasonlóan a személyiség érettsége, a kötődési stílus, a pszichoszexuális fejlődés, a szexualitásról szerzett tapasztalatok befolyásolják, hogy a férfi mikor áll készen stabil kapcsolatra. Érett, felnőtt férfi képes meghitten, kizárólagosan kötődni partneréhez, hiszen ideális esetben felnőtt korra megalapozódik a monogámiára való képesség. Ha a felnőtt férfi nem képes a hűségre, akkor a háttérben a fentebb említett körülmények problematikussága, a nem megfelelő párkapcsolati kultúra, az illető kimondatlan és kielégítetlen igényei lelhetőek fel.

Miért fogadja el jobban a társadalom az idősebb férj–fiatal feleség összeállítást, mint annak fordítottját? Honnan erednek az előítéletek az utóbbival szemben?

A hímek vonzalma a termékeny nőstények iránt bizony evolúciós sajátosság, az eredményes szaporodást szolgálja. És ki más lehetne vonzó, mint az a nő, aki magán viseli az ifjúság, vagyis az ösztrogénhormon jelenléte, a termékenység jegyeit? Ilyen a fiatal arc, telt ajak, hajkorona, keskeny derék, telt csípő. Lelki vonatkozásokban az idősödő férfi számára vonzó egy fiatalabb nő hamvassága, életkedve és energikussága. A nő pedig ösztönösen olyan partnerre vágyik, aki megadja azt a biztonságot, ami az utódok felneveléséhez szükséges. Így vonzó lesz számára az idősebb férfi megállapodott nyugalma, az általa megteremtett anyagi biztonság és élettapasztalat. Egy idősebb nő számára szintén vonzó lehet a fiatal férfi által képviselt erő, férfiasság, vagy akár az a „kisfiús” báj, irányíthatóság, ami jól passzol a nő anyáskodó hajlamához. A fiatalabb férfi ugyanakkor nagyon élvezheti a megnyújtott kamaszkor lehetőségét egy türelmes, elfogadó, idősebb nő oldalán, aki mellett nem kell felelősséget vállalnia. Ám ez a természetes vonzalom önmagában igen kevés a tartós kapcsolathoz.

Miért?

Gondoljunk csak bele: mi történik tíz, húsz év múlva, amikor a nő már nem annyira ifjú? Mi van akkor, ha később kiderül, hogy az idősebb partner bölcsességnek hitt élettapasztalata nem más, csupán életkori előny? Milyen kapcsolati bonyodalom származik abból, ha a fiatalabb fél saját gyermeket szeretne, vagy nyűggé válik az idősebb fél által megteremtett életvitel és a fiatal fel akarja építeni a sajátját? Tud és akar-e vajon a fiatalabb férfi, felelős felnőttként működni, mikor idősödő nőnek szüksége lesz rá? Az idősebb férfi – fiatalabb nő párosítás hagyományosan elfogadottabb, hiszen régen is gyakran tizenöt-húsz év korkülönbség volt egy házaspár tagjai között, a fentebb említett tényezők miatt. De bizony egyre gyakoribb lesz az idősebb nő – fiatalabb férfi párosítás is.

Mi ennek az oka?

Több oka is van. Statisztikák szerint megfigyelhető tendencia, hogy a férfiak a kortárs partnerek helyett fiatalabb nőkkel igyekeznek párkapcsolatot kialakítani. Ráadásul az életkor emelkedésével a férfiak korábbi halandósága miatt amúgy is csökken az idősebb korosztályban a férfiak száma. Statisztikák is bizonyítják, hogy egy ötven-hetven éves férfiember jobb eséllyel talál társat, mint egy hasonkorú hölgy. Márpedig a hölgyeknek sincs okuk társ nélkül maradni. Így amennyiben egy egészséges, fiatalos középkorú vagy idősebb nő társ nélkül marad és nem akar egyedül élni, kénytelen lesz fiatalabb partnerek közül is válogatni. Általában az alapvető célokban való egyezés vagy különbözőség adja az ilyen kapcsolatok létjogosultságát vagy hiányát. Például akar-e mindkét fél gyermeket? Megegyezik-e életstílusuk, tempójuk? Van-e közös értékrendjük, vagy erősebb a generációs különbség?

Mit vár el a férfiak többsége egy stabil kapcsolattól, mi a legfontosabb számukra például egy házasságban?

A korábban említetteken felül rendszeres szexualitás, gondoskodás, stabil hátország a férfiak igénye. Magyarországi statisztikák szerint a férfiak a partnerrel való barátságot – így támogatást, bizalmat, szabadidőt –  igénylik és kapják meg sok esetben csak a házastárstól.

Ön szerint igaz-e az a gyakran hangoztatott nézet, amely szerint a férfiak esetében a szexualitás a kapcsolat talán legfontosabb része? Kissé szabadabban fogalmazva a férfiaknak tényleg mindig csak „azon” jár az eszük, vagy ez csupán egy berögzült és téves sztereotípia?

Inkább arról van szó, hogy a férfiak számára az érzelem, intimitás, közelség nagyon gyakran cselekvésben, „akcióban” testesül meg, és ez sok esetben a szexualitás.

Tapasztalatai szerint tényleg hajlamosabbak egy kapcsolatban félrelépni a férfiak, mint a nők?

Összhangban a nőkre vonatkozó válasszal, a férfiszexualitás természetéből adódóan az erősebb nem képviselői könnyebben elcsábulnak, elveszítik a kontrollt, hiszen a szex számukra lehet gyors regeneráció és feltöltődés akár érzelmek nélkül is. Érett szexualitású férfi azonban igényli azt a meghittséget és intimitást, amit az összetartozás nyújt egy stabil kapcsolatban. Meg kell tanulni igényeket kimondani és tenni a szenvedélyért, változatosságért.

Kapcsolódó oldal:

www.mipyn.hu

www.terapia-parkapcsolat.hu

A cikk 1. része: Mire vágynak a nők?