Lakberendezzünk batikolással!

2011. 05. 29.
Szerző: Aggod Zsuzsa
A batikolás egy izgalmas játék, melynek a végén derül csak ki, miről is szólt igazából. Biztos a siker, mindenki nyer! Ráadásul a gyerekeknek is imponáló elfoglaltság, hasznos és tartós eredménnyel. A batikolt felületek megunhatatlanok, annyira változatosak! Hálás módszer lakberendezésnél, amikor valami mutatós és mosható felületre van szükségünk, melyet egyszerűen, gyorsan és olcsón meg lehet valósítani.
Jó tanácsok
  • Lehet batikolni kész ruhát és textildarabot, sőt, csomagolópapírt is.
  • Ajánlatos természetes anyagot választani, ami bírja a magas hőfokon történő kezelést, mivel a legtöbb festék forró vízben való kavargatást igényel. Épp ezért, avassuk be az anyagot, ruhát, mielőtt munkához látnánk. (Gyapjúhoz olyan festéket keressünk, ami hidegen is működik.)
  • Érdemes kísérletezni: keverjük a technikákat, próbálkozzunk többféle madzaggal, többféle színnel. Nincs két egyforma batikminta!
  • A kevesebb néha több: ne zsúfoljuk tele az anyagot, inkább tervezzük meg előre, hol legyenek a nagyobb és hangsúlyosabb minták, és hagyjunk teret nekik.
  • Nagy különbségek lehetnek a festékek kiszerelésében, a festés hőfokában, kézi vagy gépi festésre való alkalmasságban és abban, hogy szükséges-e sót vagy ecetet alkalmazni a szín fixálásához. Ezért festés előtt gondosan tanulmányozzuk, és kövessük a ruhafesték használati utasítását.
  • Ha több színt szeretnénk használni, válasszuk a kézi festést: keressünk egy méretes, régi fazekat, amit ezentúl csak erre a célra használunk, és egy jókora fakanalat, amit szintén nem sajnálunk.
  • Számtalanszor festettem már mosógépben, és mindig nagyon félek, hogy megfogja a festék – szerencsére a félelmem alaptalannak bizonyult eddig.
  • A házi festéstől ne várjuk azt, hogy nagyon tartós marad: szép lassan fakulnak a színek, de nekem úgy is nagyon tetszenek. Kézzel, langyos vízben és mosószer nélkül kéne mosni a festett kelmét, ahogy az érzékeny indiai ruhákat is, hogy sokáig frissek maradjanak a színei, de ezt én sem tartom be. Nem kell csüggedni: a lakberendezéskor használt textileket nagyon ritkán kell mosni, úgyhogy sokáig meg fogják őrizni eredeti színüket.

AZ ALAPVTŐ TECHNIKÁK



Madzagozás

Fogjuk vagy sodorjuk össze az anyagot: lehet legyezőszerűen, vagy egy csücsökből kiindulva, egyenletesen elrendezve, vagy egyszerűen csak összenyalábolva az anyagot. Kössünk meg rajta valahol szorosan egy erős cérnát, vékony spárgát vagy más zsineget. Tekerjük szorosan végig az összefogott anyaghurkán, és a végét csomózzuk el. (A színesre festett madzagot tedd el ¬– jó lesz kötözéshez, ajándékcsomagoláshoz…)

Gumizás

Befőttes gumival még egyszerűbb dolgozni, mint a spárgával: fogjuk össze az anyagot az előbb említett módokon, és tekerjük többször át rajta a gumit, mint egy copfon, míg szoros nem lesz. Több gumit is használhatunk! Minél jobban széthúzzuk a gumikat, annál több csík fog látszódni festés végén.

Csomózás

Ez a módszer még a befőttes guminál is egyszerűbb! Fogjuk össze az anyagot. Kössünk rá egy csomót úgy, hogy szoros legyen, de azért a festés végeztével kibontható. Ezzel az eljárással elmosódottabb mintát fogunk kapni, mint a kötözésnél. Mindhárom módszernél tehetünk az ös szefogott anyag csücskébe kavicsot, golyót, radírt – más és más mintákkal fognak meglepni a festés befejeztével.

Csipeszezés

Ruhacsipeszekkel remek sormintát lehet készíteni: elég, ha legyezőszerűen összehajtogatjuk pl. az anyag szélét, és egy csipesszel átfogjuk, de akár „darázsmintát” is alkothatunk. A facsipeszt meg fogja fogni a festék, amivel izgalmas mintákat lehet majd pecsételni egy következő körben az elütő színű anyagokra. De ha kifejezetten kerülni szeretnénk a színek keveredését, minden festésnél használjunk új csipeszeket. Az előkészített anyagot a festék útmutatója szerint fessük be.

Falvédő a lépcső mellett

Mikor rászántam magam végre a gyerekszoba kifestésére, a létrán töltött unalmas órákban terveket szőttem, hogyan lehetne a falat a lépcső mentén megóvni a továbbiakban a sok kis apró fekete mancsnyomtól. Sok szempontot kellet figyelembe venni: a négy méter magas falfelületen olyan burkolatra volt szükség, ami változatos, vidám, alkalomadtán tisztítható, és ha meguntuk, könnyen eltávolítható – na meg persze, nem túl drága. A batikolás tűnt az egyetlen jó megoldásnak: egyszerű az elkészítése, könnyen kezelhető, és szemet gyönyörködtető felületet biztosít még ilyen hatalmas falfelületen is. A gyerekeké volt a főszerep: miután kitaláltuk, hogy az egyik falon nappal lesz, a másikon pedig este, megcsomózták-gumizták-csipeszezték a kiszabott és beszegett anyagot. Ezután egy nagy mosófazékban először sárga, aztán kék főzővízben főztük ki a hatalmas falvédőket. Most batik-Napok és batik-Holdak tündökölnek a gyerekszoba falán.

Könnyűszerkezetes polc a magasban

„Fejünkre nőttek” a plüssjátékok, mindhez fűződött valami emlék. A nem sok szabad falfelület egyike a galériával szemben, a fűtéscső alatt volt a gyerekszobában. Sokáig latolgattam, milyen polcot lehetne oda tenni: könnyűt szerettem volna, de nem műanyagot; lehetőleg konzol nélkülit – és nagyon vidámat. Amikor elkészült a falvédő a lépcső mellé, összeállt a kép: bővíthető számú, batikolt anyaggal bevont, keskeny fapolcokat lógattam vastag zsinórral a falon futó fűtéscsőre. Az anyagot tűzőgéppel kapcsoltam a polcra: felül híja van, de azt senki sem látja… A zsinór számára a maradék anyagból házat varrtam a polc borítására, abba húztam bele, így a polc nem tud elfordulni.

Régi szék párnája

Szeretem a régi székeket: kényelmesek és tartósak. Egy dolgon kell csak túltennünk magunkat: általában kopottak. A képen látható szék az én munkaszékem. Párom hozta otthonról az első közös lakásunkba, „hogy legyen valamin ülni”. Nos, sok első bútorunk tönkrement már a használatban, de ez a szék – némileg átalakítva – még mindig megbecsült, kényelmes és tartós bútordarab.

Ezeknél a régi székeknél le lehet szedni az ülést, úgyhogy a váz felújításával kezdtem a munkát. Kicsit lecsiszoltam, lefestettem kék színű akril színezőpasztával, majd lelakkoztam. Végül pedig, a felújítási koronájaként, egy batikolt kendőt erősítettem a székpárnára, úgy tettem vissza a helyére.

Részletesebben itt olvashatsz a témáról.

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Olvasna még a témában?

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!