Szimpatika – Alföldi Zoltán, a híradós Ironman

Lassan egy hónapja vezeted Szöllősi Györgyivel a Magyar Televízió fél nyolcas Híradóját. A kereskedelmi tévék után nagyon más közszolgálati híradót konferálni? A nézőnek néha az az érzése, hogy nemcsak a hírek különbözőek, de mintha más nyelvet is beszélnétek...

Nagyon remélem, hogy én nem. Ami viszont a lényeget illeti: a kettőnek a megközelítése nagyon más. A kereskedelmi tévéknél egyértelműen az a legfontosabb, talán néha az egyetlen szempont, hogy a lehető legtöbben megnézzék. Ezt szolgálja a figyelemfelkeltés minden mennyiségben. Ezért sok benne a bulvár, vagy ahogy ott mondják, az a bizonyos „infotainment”, vagyis a szórakoztatva tájékoztató stílus.
A közszolgálati tévénél viszont nem a nézettség az elsődleges szempont. A kérdés, hogy mi a tájékoztatás, vagyis egy adott országban élő ember honnan tud meg több hasznos információt egyrészt a világról, másrészt az őt érintő ügyekről. Szerintem a kettőnek nem kell kizárnia egymást. Vagyis lehet érdekesen, de pontosan tájékoztatni fontos ügyekről. A kereskedelmi tévéknél például egy parlamenti döntésről nemcsak a politikusok beszélnek, hanem igyekeznek az ügy érintettjeit is megszólaltatni a saját közegükben. Elmondani, hogy rájuk milyen hatással van az adott törvény. Ott a politikus csak az apropó, és ez nem baj. A közszolgálatban nem minden baltás gyilkosság hír, illetve, hogy ha már igen, akkor a baltás gyilkosság nem elsősorban a brutális részletei miatt fontos, hanem azért, mert adott esetben egy sokkal nagyobb probléma látlelete. Abban igazad van, hogy témaválasztásában, nyelvezetében a két műfaj között most már kevés az átfedés. Mindenesetre az én gondolkodásom alapból is inkább közszolgálati: a való világ, a thaiföldi kistigris és a balesetek kevésbé érdekelnek, a bel- és külpolitika viszont annál inkább. Nem csak munkaidőben, hanem mindig.
A Híradó nyelvezetéről annyit: 2011-ben egy híradó nyelvezete, formátuma, külseje és belseje egészen más kritériumoknak kell, hogy megfeleljen, mint korábban. A beszélt nyelvünk is lazult, ezért meg kell találni azt a határt, ahol a híradós nyelvezet még kellőképpen élő, de mégiscsak tükrözi, hogy egy közszolgálati hírműsorról van szó.

Te írod a szövegeidet?

Igen, ehhez ragaszkodom. Szeretem, ha a szöveg egy kicsit közérthetőbb, lazább, van felütése. Van egy stílusom, ahogyan beszélek, és szeretem ahhoz igazítani a szöveget – de természetesen a tartalmán, ha utánanéztem és rendben van, nem változtatok. Sokféleképpen alakul ki egy felkonf vagy egy hír szövege. Van, hogy a riporterek „hozzák”, van, hogy a szerkesztő ad hozzá támpontokat, van, hogy magam szedem össze az egészet. Néha a nulláról indulok, néha majdnem kész szöveget kapok, de a végső változat mindig az enyém.

A különböző hírportálok mennyire változtatták meg a híradósok életét?
Régen az ember tényleg csak este szembesült a nap történéseivel, akkor tudta meg, mi történt a világban. Ma meg az internetnek köszönhetően gyakorlatilag 0–24-ben kapjuk azokat a híreket, amiknek ti sok esetben „utánlőttök”.

Egyfelől tényleg radikálisan megváltoztak a hírfogyasztási szokások, másfelől Magyarországon az emberek többsége továbbra is az esti híradókból tájékozódik. Más a funkciója egy hírműsornak, hiszen a nap eseményeit a szerkesztő által végiggondolt módon dolgozza fel, míg a neten mindent megtalálsz. A híradóknak, hírműsoroknak, az összes hír- és hírháttér produkciónak szerintem pont az a lényege, hogy összefoglal, mederbe terel, keretet ad, és elvileg azt az illúziót kínálja a nézőnek, hogy abból gyakorlatilag az összes fontos hírt megtudja a világról.

Akkor ez egy minőségi szűrő.

Minőségi és mennyiségi szűrő. Magyarországon egyébként szerintem még mindig ez a domináns. Valószínűleg itt korosztályos, generációs gát van, a 30 alattiak számára már nem, a 30 fölöttiek számára még mindig első a televízió – és az utóbbiak többen vannak. Szöllősi Györgyi lesz az állandó műsorvezető partnered? Igen, az MTV-ben is visszatért a páros műsorvezetés a Híradóban, ami sok szempontból hasznos a nézőnek. Alapvetően a férfi–női műsorvezetés a híradó fő kiadásánál hangsúlyosabbá teszi a dolgot, pörgeti, és formailag is sokat tesz hozzá. Segít, hogy nézhetőbb, élvezhetőbb és dinamikusabb legyen. Györgyivel nem volt nehéz összeszokni, profi híradós.

A napi élő adás nyilván fokozott koncentrációt igényel. Hogyan tartod karban magad?

Sport és család. Ha a kislányom vagy a kisfiam a nyakamba ugrik, amikor hazamegyek, az elég sok energiaitalt tud pótolni – ha meg elmegyek és kocogok egy óra alatt 14-15 kilométert, az jobban kikapcsol, mint sok nyugodt ebéd. Az egészségmegőrzésem egyébként egyben az egészségkárosításom is, mert például a gyerekeimtől nem tudok és nem is akarok megszabadulni, amíg csak le nem fekszenek, így sokszor éjszakára marad a hírek elolvasása, a tájékozódás és a többi munkám. A futás miatt pedig sokszor tényleg az ebéd marad el, ha akad nagyjából másfél órám, biztos, hogy nem a büfébe, hanem a Normafához rohanok, és olyankor megint csak éjszaka pótolok, ez esetben az étkezést. Amikor a fél nyolcas Híradó után megcsinálom az éjszakai kiadást is, és éjfélkor hazaesem, akkor lehet, hogy már nem kellene vacsorázni, de ha nem ettem egész nap, akkor igen-igen éhes vagyok. A sport valahogy hozzám nőtt: 10 évig dzsúdóztam és 10 évig thai-bokszoltam versenyszerűen, aztán a jogi egyetemi államvizsgák és a tévézés véget vetett ennek. Akkor jött egy hosszabb kihagyás, három éve viszont triatlonozom. Tavalyelőtt megcsináltam az Ironmant, ez a hosszútáv, vagyis 4 kilométer úszás, 180 kilométer bicikli és 42 kilométer, vagyis a maratoni futás, egyben. Egyáltalán nem vicces, viszont a célba érés leírhatatlan. Úgyhogy neki is vágok még egyszer, mert javítani kell a 11 és fél órás időmön. Amit még egészségtelenül csinálok, az az alvás. Nem is nagyon van rá módom, de nem is nagyon tudok lefeküdni éjfél előtt, pedig ha szökőévenként egyszer sikerül, akkor nagyon jól érezem magam a bőrömben másnap. Amióta öt éve megszületett a fiam, meg tavaly a kislányom, azóta azért több rendszer van legalább a hétvégékben meg a szabadnapokban.

Kevesebb időd marad rájuk most, hogy újra híradózol?

Talán nem kevesebb, de biztos, hogy össze-visszább időm marad rájuk, mint másoknak. Estém viszont sokkal kevesebb, egy hónapban két héttel. Viszont reggel szinte mindig velük tudok lenni, a nagyfiamat el tudom vinni óvodába, a kislányommal tudok egy kicsit játszani. A napjaim sokszor tervezhetetlenek, van, hogy délelőtt van benne lyukas óra, és akkor, ha tehetem, a gyerekeimmel töltöm az időt. Van, hogy a feleségem híradózik este, és én vagyok velük otthon. Ilyen értelemben váltott műszakban vagyunk, és kéthetente egyedül fürdetem és fektetem őket. Próbálok kettesben is programokat csinálni hétvégente a fiammal, máskor a lányommal, mert szerintem fontos, hogy az apa is, meg az anya is külön-külön is legyen a gyerekekkel, és persze a feleségemmel is igyekszünk kiszakítani néha egy-egy randevút. Nálunk ez nem egyszerű, de jól működik. Egyelőre ez még nem probléma, majd akkor lesz gond, amikor iskolások lesznek, mert akkor már adott a kötelezettségek ideje. Most még meg lehet azt csinálni, hogy ha hétköznap van szabadságunk, akkor vagyunk együtt.

Egyébként azóta egyik csatorna részéről sem merült fel, hogy újra közös műsorba rakjanak titeket a feleségeddel, Sárosdy Eszterrel?

Csak az RTL-ben vezettünk együtt híradót, és egy külpolitikai magazinműsort, igaz, akkor még nem volt a feleségem. Azóta ez az ötlet másban nem merült fel, csak bennünk. Azt azért bevallom, hogy legjobban vele szerettem a híradót vezetni, ha már… de talán ezen nem sértődik meg senki.

Kevesen tudják, hogy vereseket is írsz... Aztán volt egy népszerű médiablogod a kulturpart.hu–n.

Továbbra is írok, de most tudatosan az asztalfióknak. Akkor, amikor blogoltam, vagy amikor az első verseskötetem megjelent, semmilyen televízió vagy cég kötelékében nem álltam. Most a közszolgálati tévé híradójának műsorvezetője vagyok, a kettő nem fér össze. Írás nélkül viszont nehezen lennék meg.