Szimpatika – Fitoterápia régen és ma

Amint a tudomány egyre jobban fejlődött Európában, a gyógynövénygyógyászat hanyatlásnak indult, azonban napjainkban reneszánszát éli. A gyógynövényeket a nők esetében generációkon át arra használták, hogy nehéz munka vagy szülés idején átsegítsék őket a legnehezebb pillanatokon. Az akkori halálozási statisztikák ismeretében senki sem gondol arra, hogy vissza kéne térni az akkori módszerekhez, ám magukat a gyógynövényeket hatékonyan használhatjuk ma is, mert segítenek a vajúdásban és a szülés utáni időszakban.

A gyógynövényfőzetek megnyugtatják az idegrendszert, stimulálják a méhet és segítségükkel jobbá, rendszeresebbé válik a méhösszehúzódás.
A szülést előkészítő, azt megkönnyítő füvekkel az asszonyok tradicionálisan a terhesség utolsó hat-nyolc hetében élnek, ezekkel készítve fel a méhet a szülésre. Európában a málnalevél, a gyöngyajak és a lyukaslevelűfű vívta ki a legnagyobb népszerűséget, míg Észak-Amerikában a kék kohos, a kígyógyökér és a heloniasz használatos. Az orvosi tisztesfű, a rózsaszirom, az atlanti yamgyökér és a málnalevél segíti a vajúdást, jótékony a hasi tájékra helyezett, körömvirágból, fekete ürömből készült borogatás is.

A várandósság hónapjaiban nagyon erős méhösszehúzódást válthatnak ki a verbéna, a fahéj, a szegfűszeg és a gyömbér, ezért kerülni kell az alkalmazásukat (kulináris élvezetük megengedett), ezzel szemben a szülés előtt helyettesíteni tudják a szülés gyógyszeres megindítását. Sok gyógynövény használatáról találhatunk utalást régi, XVII.-XIX. századi füves- és orvosló könyvekben illetve múlt században élt népi gyógyítókról és bábákról összegyűjtött néprajzi anyagokban. Ezekből tudhatjuk meg, hogy a vajúdó asszonyok fájásait forró vizes, gyógynövényes gőzöléssel, masszírozással és különféle növények – kapor, kamilla, kakukkfű, boróka vagy cickafark – fogyasztásával enyhítették. Szülés alatt jelentkező vérzéseknél útifüvet, pásztortáskát, cickafarkat használtak.

A szülés után jelentkező panaszok közül az utófájásokat rozmaring, majoránna, szurokfű, örvénygyökér felhasználásával enyhítették; a különféle sebeket, sérüléseket cserfával, fokhagymával és hársfával kezelték. A felhasznált növények és azok felhasználási módjai jellemzően nem mágikus jellegűek, hanem megfigyelésen, tapasztalaton vagy átvételen alapuló, nagy részben valóban hatásos receptek. A normálistól eltérő, kóros folyamatoknál, melyeket nem tudtak kezelni, megjelent a növények mágikus felhasználása, leginkább füstölés formájában.