Szimpatika – Kilencezer-négyszáz éves kutyát találtak egy székletmintában

A Maine Állami Egyetem végzős diákja, Samuel Belknap bukkant rá a töredékre, miközben éppen egy, az 1970-es években Texasban kihantolt, az első emberek által hagyott, kiszáradt hulladékmaradványt vizsgált. A radiokarbon kormeghatározó analízis szerint a csont úgy 9 400 éves lehet, a DNS vizsgálatok pedig megerősítették, hogy egyértelműen kutyától származik.

Az ősi latrinában, emberi végtermékek alatt fellelt csontmaradvány jellegzetes narancssárgás-barna színezetű, olyan, mint azon leletek, amelyek egyszer már áthaladtak az emésztőrendszeren. Így egyértelmű bizonyítást nyert, hogy a négylábúak a vadászó, védelmező és társasági lény szerepkörön kívül táplálékforrásként is szolgáltak, sőt, őseink direkt fogyasztási célra is tenyésztették őket. Belknap véletlenül fedezte föl a kutyamaradványokat. Eredetileg a Texasban több ezer évvel ezelőtt élt emberek táplálkozási szokásai után kutatott, mikor a csontokra bukkant.

A kutyák évezredek óta fontos szerepet töltenek be az emberi társadalomban.

Archeológusok Belgium területén 31 000, míg Csehország területén 26 000 éves kutyamaradványokat is felfedeztek már, mesélte Robert Wayne, az UCLA evolúciós biológiai tanszékének professzora. Ám az Új Világban eddig még nem volt hivatalosan feljegyzett adat a kutyák megjelenésével kapcsolatban.

Belknap – akinek egyébként nincs kutyája –, hogy további kutatásokat folytasson, a texasi egyetemtől kölcsönkért egy az ismert régészeti helynél, a Hinds Barlangnál a hetvenes évek közepén kihantolt, 15 milliméter hosszú, 8-10 milliméter széles székletmintát. Ő és egy másik diák rájöttek, hogy a szilánk az úgynevezett öreglyuk környékéről való (az öreglyuknál csatlakozik a koponya a gerinchez). Belknapék szerint a csontdarab a Nagy Síkságon élő indiánok körében elterjed, kistermetű, nyomott orrú, rövid szőrű kutyafajtától származik. A csont méretéből Belknap arra következtetett, hogy a szerencsétlenül járt eb súlya 10-13 kg körül lehetett, és a vizsgálatok végére arra is rájött, hogy nem az öreglyuk környékéről – ahogy eredetileg feltételezték –, hanem a kutya lábából, pontosabban a lábszárcsontjából származik a csontdarab. Ám sajnos a szilánk túl kicsi ahhoz, hogy további vizsgálatoknak vessék alá. Más archeológiai kutatások szerint már 8000 éve élnek kutyák Amerikai területén, ám a mostani volt az első olyan lelet, amely ezt tudományosan is alátámasztotta.

Darcy Morey, a Radford Egyetem munkatársa, aki már évtizedek óta foglalkozik a kutyák evolúciójával, azt mondta hogy egy 1980-as években készült tanulmány egy, a utah-i Danger Barlangnál talált eb maradványát 9-10 ezer évesre datálja. Igaz, ezeket a leleteket sem radiokarbon, sem DNS vizsgálatoknak nem vetették alá, a korára a lelet környezetében talált sziklák vizsgálatai alapján következtettek.

„Lehet, hogy ez a 9400 éves a legősibb lelet, de az is lehet, hogy nem" – mondta Morey. aki a 2010-ben megjelent a „Kutyák: a háziasítás és a szociális kötődések fejlődése" című könyvében az ebek evolúcióját kutatva azt mondta, hogy szkeptikus az ilyen kis csontdarabon végzett DNS tesztekkel kapcsolatban, ugyanis a kutyák és a farkasok genomja nagyon hasonló.

Belknap szerint is lehet, hogy van még a mostaninál is idősebb kutyamaradvány Észak-Amerikában, de ez az első,  „ hivatalos életkorral" rendelkező egyed. Az első kutyák feltehetőleg úgy tízezer éve, az első telepesekkel együtt érkeztek Amerikába. Belknapot nem lepte meg, hogy az ősemberek tápláléknak tekintették a kutyákat. Az ebfogyasztás Közép-Amerika szerte igen elterjedt volt. A Nagy Síkságon élő indián törzseknél, mikor már fogytán volt az élelem, vagy különleges ünnepekkor gyakran kutyahús került a fazékba. „Ez abszolút elfogadott volt akkoriban" – mondta Belknap.