Elköltözöl?!

2010. 11. 24.
Szerző: Szimpatika
Egy Anya gondolatai az élhető életről, a nagyvárosi milliőről, és hogy milyen lenne a kiskertből leszedett borsót főzni ebédre.
Valóban kiakasztó néha ékes fővárosunk, de akkor sem tudom a megoldást drága férjem hetente jelentkező kiborulására, miszerint itt lehetetlen élni, a lakás kicsi, a szomszéd hangos, a város járhatatlan, a sarkon kapható zöldség biztos génkezelt, a hentesnél vett hús ehetetlen, és egyébként minden gyerekünk iskolájában és pedagógusaiban lehet hibát találni, és szerinte az egyetlen megoldás a költözés. Néha ezt még tetézni is tudja a saját kertben termesztett bioélelmiszer, az általam készített kecskesajt, vagy a kicsik otthoni oktatásának megemlítésével...

Senki ne higgye, hogy nem tartom én is idillinek a vázolt életmódot, én is imádom az édesanyámnál frissen szedett zöldbabot vagy sárgarépát, de láttam nagymamámat és az Ő veteményes- és gyümölcsöskertjét, látom most anyu tizedakkora érdi kertjét, és hihetetlen meló fekszik benne folyamatosan.

A mi „kis" családunkban így is pengeélen táncol az időbeosztás, óriási szervezés kell, hogy mindenki mindig ott legyen, ahol éppen órája vagy dolga van, hogy mindennap tudjak meleg ételt tenni a hétfős étkezőasztalra, és nem utolsósorban, mind az öt gyerkőcre tudjunk időt szánni, legyen tanulás, játék, nyugalom; és nekem rettentően fontos az is, hogy maradjon még néhány óra, vagy csak néhány perc házasságunk kettősére is.

Ki kell mondanom: a jelen élethelyzetünk igazi városi életmódot kíván, és tudom, hogy reménytelen hitelt fizetni egy fél életen át, de legalább olyan lakásért fizetünk, ami szuper helyen van, kertvárosi utca a belvárostól néhány megállóra, ahol tényleg el tud menni hétéves Bence fiam bicajjal a közeli suliba, ahol a lányokat még sötétedéskor is le merem engedni a sarki boltba, vagy ahova tizenhat és fél éves nagyfiam is haza tud jönni egy hosszúra nyúlt buliból éjszakai járattal.

A kertünkben van hinta, csúszda, homokozó, és kétéves kisfiam korosztályából jó pár játszótárs, kedves, hasonló problémákkal küzdő anyákkal. Egyszóval én szeretem. Nem élnék túl mostanában egy költözést vagy egy építkezést, vagy több órás autókázást az új iskolákba és a zeneórákra, táncpróbákra, szupermarketbe, illetve Apa fővárosi munkahelyére, hiszen ha látni akarjuk még alvásidő előtt, el kéne menni érte, ahogy néha mostanság is megtesszük.

Fogalmam sincs, mikor maradna időm veteményezni, locsolni, metszeni, leszedni-eltenni, füvet nyírni, havat lapátolni vagy sajtot gyártani! Azt nem is említem, hogy ez az egész logisztika nem is működne egy autóval, azt pedig teljesen figyelmen kívül hagyom, hogy lassan én is mennék dolgozni, és ugyebár a szüléskísérés nem túl kiszámítható időbeosztást jelent – kíváncsi lennék, hogyan tervezi drága férjem mindezt, több tíz–húsz kilométerre Budapesttől, öt gyerekkel...

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Olvasna még a témában?

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!